A Faceminer egy narratív szimulátor egy adatgyűjtő birodalom felépítéséről

Mi lenne, ha egy szoftvercsomag a világ minden arcát képes lenne adatbányászni? Mi történne, ha megkapnád az irányítást, és megkérnének, hogy bővítsd ki? A Faceminer ennek a disztópikus rémálomnak a megvalósítása.

Az 1990-es évek végén játszódó, bájosan retro operációs rendszer esztétikájával kiegészített játékban takarékos hatékonysággal látsz neki a munkádnak. A játék az emberek biometrikus adatainak bolygószintű összegyűjtését és begyűjtését bízza rád, és a játék előrehaladtával egyre fejlettebb gyűjtőtechnológiához biztosít hozzáférést.

Az olyan játékokhoz hasonlóan, mint a Papers Please, a célod az, hogy minél több adatot gyűjts, pénzt keress, fejleszd a szoftveredet, majd bővítsd a hardveredet. Természetesen mindez jelentős költségekkel jár, és gondoskodnod kell arról, hogy az eredmény nyereséges legyen, különben következményei lesznek.

Mindezt könnyebb mondani, mint megtenni. A közüzemi számlák elárasztják Önt, ha nem keres elég pénzt, és a hűtőrendszere meghibásodik, ha nem törődik vele. Ha ügyes vagy, néhány csalfa széndioxid-kibocsátási rendszerrel a kedvedre fordíthatod a dolgot.

Ahogy lassan elsajátítod a játék rendszereit, újoncból egyre gyorsabban emelkedsz fel a vállalati ranglétrán egy megrögzött veteránná, aki képes biometrikus adatokat lekaparni és egyre gyorsabban eladni. Az adatközvetítés gyorsan halad, és a rossz rangsorolás költséges hibákhoz vezethet.

A játék lassan bontja ki a narratívát a vállalati üzenetküldő rendszeren keresztül, ahol hódolhatsz az irodai pletykáknak és olvashatod az üzeneteket, hogy többet tudj meg az árnyékszervezetedről.