A zene-megosztás úttörője, amely az egészet elindította, 207 millió dollárért kelt el

1999-ben a zene világa nagyon más volt. A zenehallgatás azt jelentette, hogy le kellett porolni a kazettás lejátszót, vagy venni egy új Discman-t. Aztán jött a Napster. Örökre megváltoztatta a zenefogyasztás módját. Az ingyenes szolgáltatás jóval az iTunes vagy a Spotify előtt úttörő szerepet játszott a peer-to-peer zenemegosztásban és -streamingben.

A szolgáltatás nem tartott sokáig, 2001-ben folyamatos jogi csatározások közepette bezárt, de végül azt tette, amit a zenei kiadók vonakodtak megtenni: beszélgetést indított el a digitális tartalommegosztásról. Felrázta a zeneipart, és arra kényszerítette őket, hogy foglalkozzanak az elkerülhetetlen digitális átállással.

A márkát mostanra eladták az Infinite Realitynek - egy technológiai vállalatnak, amely az "Immersive 3D interfészekre" összpontosít, más, mostanában hallott divatos szavak mellett, mint például az AI és a metaverse.

A vállalat vezérigazgatója, John Acunto, a CNBC-nek elmondta hogy a Napster márkanevet tervezik használni a "streaming térben", hogy "tereket hozzanak létre a zenének" A Napster jelentős mennyiségű zeneszámok licencével is rendelkezik.

Acunto szerint a Napster ezen változata "megzavarja a törvényességet", és megkönnyíti "az őrült környezeteket, amelyeknek valójában csak a képzeletük szab határt" Az ötlet lényege, hogy egy olyan közös teret hozzanak létre a metaversumban, ahol influencerek, művészek és rajongók olyan közösségeket hoznak létre, amelyek az általuk kedvelt zenének szentelik magukat.

A Napster "Clubhouse-nak" nevezett verziója egy megszelídített vadállat lesz, amelyet ironikus módon ugyanazok a vállalatok korlátoznak, amelyeket egykor a "bomlasztásra" inspirált