Atomfall első benyomások: Válaszd ki a saját kalandjátékodat, rengeteg felfedezéssel

Első pillantásra nem tévednénk, ha az Atomfallt a Fallout brit változatának neveznénk. De az már létezik, és a neve Fallout London, amellyel lehet (és tényleg érdemes) játszani. Az Atomfall viszont sokkal több ennél. Vannak benne utalások a Fallout New Vegasra, ami a fejlesztők szerint közvetlen inspiráció, S .T.A.L.L.K.E.R és a The Last of Us.

Az én PC-mön (Ryzen 7 5800X3D, GeForce RTX 3080 Ti, 48 GB DDR4-3200 RAM, Asrock X570 Taichi) az Atomfall 1440p-n úgy futott, mint a karikacsapás, átlagosan bőven 200 FPS fölött teljesített maximális beállítások mellett. Másrészt a játék olyan last-gen konzolokon is elindul, mint a PS4 és az Xbox One, így az elmúlt öt-hat évben épült rendszerek bármelyikén gond nélkül futhat.

Az Atomfall a második gombatémájú játék, ami idén megjelenik, miután a Avowed és a után annak ellenére, hogy nem tartalmaz RPG elemeket, mindkettő nem sokban különbözik egymástól. Egyrészt mindkettőnek van egy titkokkal zsúfolásig teli, ál-nyitott világa. Az Atomfallnak három fő területe van, a kettő között pedig egy falu, amely átjáróként szolgál. A bevezetés nem éppen forradalmi, de úgy tűnik, ez a téma az utóbbi idők játékainál.

A névtelen főhős egy szobában ébred, és nem emlékszik arra, hogy mi történt. Egy haldokló tudós átad egy kártyát, és a "The Interchange"-ről fecseg, és mielőtt észbe kapnánk, máris egy nyílt világban találjuk magunkat, ahol a ruháinkon és egy rejtélyes kulcskártyán kívül semmi más nem ér semmit. A fejlesztők azt javasolják, hogy a "Survivor" (egy fokozattal a legnehezebb alatt) nehézségen játssz, és én teljes szívemből egyetértek ezzel az érzéssel.

A Survivorban nincsenek küldetésjelzők, és a harc egyszerűen nem opció a játék elején, mert csak az öklöddel rendelkezel. A fő- és mellékküldetések fogalma elmosódik, és gyakran találod magad a kettő között zsonglőrködve, anélkül, hogy észrevennéd. Bár néhány küldetés térképjelzőt ad, a többihez a megérzéseidre kell hagyatkoznod, és figyelned kell a környezetre.

Az első néhány órát azzal töltöttem, hogy elkerüljem a harcot, és minden helyszínt átkutattam, hogy megtaláljam az ellátmányok bármelyik darabkáját. Kezdetben kevés van belőlük, de ez a játék előrehaladtával változhat. Az Atomfall egyik sok mentő kegye, hogy az ellenségek bőven adnak időt arra, hogy elszökj, mielőtt belekezdenél. Van egy vizuális fenyegetésmérő, hasonlóan a lopakodós játékokhoz.

A játék fejlődési rendszerével kapcsolatban kicsit megosztott vagyok. A tapasztalat/XP fogalma nem létezik, és az egyetlen lehetőség a szintlépéshez a játékban található Skill Tonics. Ezek nem éppen szanaszét hevernek, és aktívan kell keresni őket nehezen elérhető helyeken. Bár ez aktívan ösztönzi a felfedezést, előre meg kell tervezned a felépítésedet, mert utólag nem tudod újra-specifikálni a pontjaidat.

Összességében az Atomfall kiválóan gondoskodik arról, hogy a korai játékban rettegést keltsen. Kevésbé hasonlít a Fallout New Vegasra és inkább az Outlastra. Az eddigi tapasztalataim alapján könnyedén ki lehet belőle hozni néhány végigjátszást, és mindegyik a maga módján egyedi lesz, köszönhetően a történetmesélés Laissez-faire megközelítésének. Sok felfedeznivaló van még, és ezt a hamarosan megjelenő teljes ismertetőnkben bővebben is kifejtjük. A játék március 27-én jelenik meg minden nagyobb platformon, illetve március 24-én azok számára, akik megvásárolták a Deluxe Editiont.