CheckMag | Elcseréltem a Steam Deckemet egy Legion Go-ra, és végül minden lehetséges módon utáltam, és nem, nem a Windows volt az oka

Az első napon rendeltem meg a Steam Deckemet, és annak ellenére, hogy 12 hónapig tartott, mire megérkezett, a rendszer mégis közel 2 évnyi boldog játékélményt nyújtott. De bármennyire is szerettem a Steam Decket és azt, hogy néhány újabb címet, mint az Indiana Jones and the Great Circle és a Silent Hill 2 Remake, útközben is játszhattam, szomorúan csalódottan távoztam. A csúcsteljesítmény soha nem volt számomra (vagy a Steam Deck számára) meghatározó tényező, és a mobiljátékoknak nem erről kellene szólniuk. Olyan emberként, aki rengeteg időt tölt útközben, az, hogy a legújabb játékokat filmszerű képkockasebességgel és alacsony beállításokkal játszhassam, több mint jó, ha nincs hozzáférésem sem asztali GPU-hoz, sem konnektorhoz. De sajnos a Steam Deck minden iparági meghatározó újítása ellenére kezd egy kicsit kiöregedni.

Mint valaki, aki általában egy laptopot hordoz magával a munkához, valamint egy kézi számítógépet, a következő logikus lépés az volt, hogy vajon mindez kombinálható-e valamivé, ami mindkét funkciót kiszolgálja. Nem voltam hajlandó megrendelni valamit a GPD-től vagy az Ayaneótól, ezért az egyetlen valódi lehetőség a MSI Claw, a ROG Ally valamilyen változata, vagy a Legion Go volt, és végül a levehető vezérlők és a nagy, nagy felbontású kijelző volt az, ami arra késztetett, hogy a Legion Go mellett döntsek, amely lehetővé teszi, hogy potenciálisan 2 eszközt helyettesítsek egyel.

A a Legion Go teljesítménye kiváló volt, biztosan jobb, mint a Steam Deck, és nagyon örültem, hogy olyan képkockasebességgel és beállításokkal játszhattam a The Great Circle-t, amelyeket mobilon is jónak tartanék. Sajnos itt véget ért a móka.

Általánosan ismert, hogy a Legion Go kontrollerek borzalmasak, sok választotta a hogy 3D nyomtatással ergonomikusabbakat nyomtassanak. Azonban semmi sem készített fel arra, hogy mennyire rosszak. A hüvelykujj botok elhelyezése a Steam Deckből kiindulva kényelmetlen, mivel túl közel vannak a széléhez (különösen a bal oldalon), és a sarkok tényleg beleássák magukat a kezedbe. Nem ideális egy ilyen nagy, nehéz eszközhöz.

Ez önmagában is probléma, mert az ágyban fekve, az arcod elé tartva a dolgot, biztos, hogy a végén halott karod lesz. A hátsó ventilátor elhelyezése miatt azonban a Legion Go-t nem lehet lefektetni. Ez gyorsan termikus fojtogatást és hosszú távon eltömődött ventilátorokat eredményez és porszemek. Végül csak úgy sikerült játszanom, hogy eltávolítottam a kontrollereket, a Legion Go-t a rugóállványára helyeztem egy viszonylag sík felületre, és egy Xbox padhoz folyamodtam.

Szoftveres oldalon a Legion Space a gyorsbeállítások elérését tekintve használható, de még mindig elég borzalmas a Steam Deck vagy akár az Asus Armoury Crate mellett. A legjobb teljesítményt biztosító maximális TDP beállításakor az akkumulátor élettartama alig nyúlt el egy órára, mielőtt a Windows elkezdene nyaggatni, hogy dugja be az eszközt.

Szerencsére a Legion Go a megfelelő kiegészítőkkel együtt használva sokkal jobban működik a munka elvégzéséhez, mint játékeszközként. Összecsukható billentyűzettel és 8 hüvelykes iPad tokkal párosítvaa Legion Go rendkívül hordozhatóvá és funkcionálissá válik. A nagy képernyő és a nagy felbontás kiválóan alkalmas a webböngészőben végzett munkától a Photoshopban végzett képszerkesztésig mindenre. Az akkumulátor élettartama jelentősen jobb volt csendes üzemmódban, körülbelül 4 óra használatot kaptunk. Bármilyen nehéz feladat esetén azonban ez valószínűleg gyorsan romlani fog.

A legnagyobb hátránya, hogy nincs mód a kitámasztásra. Ez nem egy laptop, így egy kemény felületre van szüksége, amire támaszkodhat. Az ölben való munkavégzés szinte lehetetlen. Mindazonáltal a Legion Go mint munkagép a PC Specialist Inferno PC-vel való munkára emlékeztetett 2012-ből, egy aprócska laptop, amely a GeForce GT 650M GPU-jának köszönhetően boldogan tudott kettős feladatot ellátni: játékgépként és produktív gépként is. Sajnos, ez egy olyan formafaktor, amelyet Kínán kívül még nem sikerült újraalkotni.

Szerettem volna szeretni a Legion Go-t. Egy olyan gép, amely egyszerre szolgálhat kéziszámítógépként és produktív gépként is, kevesebbért, mint egy félig tisztességes laptop ára, papíron azonnali győzelemnek tűnik.

Körülbelül 3 hónapig hordtam, mielőtt úgy döntöttem, hogy elég volt. Bár munka- és játékgépként is funkcionálhat, végül egyikben sem remekel. Túl nagy és nehéz ahhoz, hogy hordozható számítógépnek tekintsük, és őszintén szólva a Acer Nitro nevetségessé teszi. A Legion Go hosszabb ideig való kézben tartása olyan érzés volt, mintha a Razer Edge 2012-ből. Még akkor is, ha a Legion Go 2 kontrollerei kompatibilisek a Legion Go 1-gyel, akkor is túlzásnak tűnik, hogy bármelyik eszközt kézi vezérlőnek nevezzük. Munkagépként, kontroller nélkül összepakolva a Legion Go rendkívül hordozható. De ha az egészet a tokjába csomagoljuk a vezérlőkkel együtt, egy kis 13 hüvelykes laptop összességében sokkal kevesebbet fogyaszt.

Amikor a játékos laptopok nem tudják a diszkrét GPU-kat a csatlakoztatása nélkül futtatni, akkor egy olyan mobil munkaállomás, amelyik játékgépként is képes kettős feladatot ellátni anélkül, hogy konnektorra lenne szüksége, egy kiaknázatlan piacnak tűnik, amit jelenleg csak az Asus mer betölteni a saját ROG Flow és egy olyan árcédulával, amely az emberek túlnyomó többsége számára messze elérhetetlen.

A Legion Go (legalábbis számomra) nem töltötte be ezt a rést, és továbbra is két gépet fogok egy táskában cipelni.