Epomaker TH40 mechanikus billentyűzet gyakorlati felülvizsgálata: Apró billentyűzet nagy billentyűzeti energiát rejt

Ellentétben a Wooting 80HE, amelyet nemrég áttekintettünkaz Epomaker TH40 egy meglehetősen hagyományos kartondobozban érkezik, amelyre egy csinos dizájn van nyomtatva, de egyébként nem túl inspiráló. A 100 dollár alatti áron azonban ez nem váratlan egy mechanikus billentyűzet esetében. A billentyűzetet a dobozban néhány olcsó polisztirolhab és egy vékony műanyag zacskó védi - ez is megfelelő, de semmi különös.

A billentyűzet mellett a nyomtatott gyorsindítási útmutató és egy másik kis kartondoboz található, amely egy billentyűzetlap- és kapcsolóhúzó, a kompakt 2,4 GHz-es vevőegység és egy 1,8 m hosszú, fehér, fonott USB-C típusú USB-C kábel található. Az Epomaker négy extra Flamingo kapcsolót is mellékelt, arra az esetre, ha a billentyűzetbe előre beszerelt kapcsolók bármelyikével problémák adódnának. Az Epomaker más billentyűzeteivel ellentétben nincs mellékelt imbuszkulcs, ami a TH40 tervezett felhasználási esetére és összeszerelési módjára utal, amire később még visszatérünk.

A mellékelt billentyűzet és kapcsolóhúzó jól működik, különösen a drótos billentyűzet oldalán, azonban a kapcsolóhúzó kissé gyenge érzésű, és a fogak kissé hajlamosak voltak a hajlításra, ha egy kicsit túl erőteljesen használták, vagy olyan billentyűzeteken, amelyek kapcsolóit a kapcsolólemez kissé erősebben tartja. Szerencsére a TH40 műanyag lemeze nem tartja a kapcsolókat különösebben szilárdan a helyén, így ez nem jelent problémát.

Ami az esztétikát illeti, a TH40 elérhető a nekünk küldött világosszürke-lilás-lavendula és lila színben, amelyet az Epomaker áruházban egyszerűen csak lilának hívnak, valamint a fekete arany színben, amely fekete tokkal és mustársárga akcentusú billentyűzettel rendelkezik. Mind a Purple, mind a Black Gold valószínűleg némileg megosztó lesz, bár különböző emberek számára és különböző okokból. A TH40 lila színben csak azért könyörög, hogy otthonra találjon egy hangulatos berendezésben, de a fekete-sárga színváltozat inkább egy tipikusabb gamer berendezésben vagy egy komolyabb esztétikájú dolgozószobában tűnik otthonosnak.

A TH40 billentyűsapkái festékszublimált PBT-ből készültek Cherry-profilban - bár a billentyűk magasságának változása szinte észrevehetetlen, köszönhetően a kis formafaktornak -, és bár a szín nem túl messze van, a sapkák színe nem tökéletesen illeszkedik a tokhoz, legalábbis a lila szín esetében.

A sötétebb lila akcentus billentyűk nem túl harsányak, de mégis esztétikai hangulatot kölcsönöznek a TH40-nek, ami egyébként nem lenne meg. A felülvizsgálati mintánkban szereplő levendulaszínű billentyűkártyákon a felirat nagy, félkövér, fekete betűs írás, a sötétlila billentyűkártyákon pedig fehér betűkkel, keskenyebb betűs írással.

Míg a fekete betűk élesek, a lila billentyűsapkákon halvány rojtok vannak, bár ez csak nagyon közeli vizsgálatnál észrevehető, és nem befolyásolja jelentősen a billentyűsapkák olvashatóságát vagy minőségét. A billentyűzetkupakok tetején nagyon finom matt textúra található, amely ismét kissé eltér a billentyűzet burkolatának textúrájától. Mindent egybevetve, a billentyűzet billentyűzete és tokja esztétikailag jól kiegészíti egymást, még akkor is, ha a mi készülékünk színválasztása kissé szokatlan.

Az egyik jellemző, ami egyesek számára csalódást okozhat, hogy a TH40 billentyűkönként RGB megvilágítással rendelkezik, de a mellékelt billentyűsapkák nem fénylenek át, ami azt jelenti, hogy az RGB nagyon kevés előnyt kínál, eltekintve a nyilvánvaló esztétikai testreszabástól. Ez orvosolható, ha az RGB-t egy átvilágítható billentyűsapkakészlettel erősítjük, mint például ez az áttetsző Jade készlet 36,99 $-ért, vagy ez a füstös, áttetsző Akko billentyűsapkakészlet 36,99 $-ért.

A déli irányú RGB-konfiguráció miatt az oldalra nyomtatott legendák a legmegfelelőbbek, bár a 2,25u és 2,5u osztott szóköz konfigurációt tartalmazó billentyűsapkakészleteket nem könnyű megtalálni, így lehet, hogy kompromisszumot kell kötnie, és csak az alfa billentyűket kell kicserélnie. Ha a TH40-et azzal a szándékkal vásárolja meg, hogy kicseréli a széria billentyűzeteket, egy Alice elrendezésű billentyűzetkészletnek tartalmaznia kell az összes szükséges billentyűzetet, hogy illeszkedjen a táblához.

Bár az ABS műanyag nem úgy hangzik, mint a prémium mechanikus billentyűzetek, mégis összességében pozitív gépelési élményt nyújt. A PC-lemez, a flex-cut NYÁK, a tömítéses rögzítés és az ABS tok lágyítja a gépelési érzést, bár a tömítéses rögzítés hatása szinte észrevehetetlen, valószínűleg inkább a NYÁK és a lemez elszigetelését segíti a toktól, hogy tompítsa a hangot. A választott kapcsolóktól függően a hangprofil kissé tompa és a spektrum alsó végén lehet - valahol a mákos és a tompa között.

A TH40 gépelési élményét némileg nehezíti az alapértelmezett elrendezés is. Nyilvánvaló, hogy 40%-os billentyűzetről lévén szó, a TH40-ből hiányzik az F sor, a számsor és még egy csomó alapvető írásjel is. Míg a [/?] billentyűnek az alfa rész bal oldalára való áthelyezésével tett kiigazításoknak van értelme a szabványos QWERTY elrendezés fenntartása érdekében, és az osztott szóközök és a központi Fn billentyű sokkal elérhetőbbé és intuitívabbá teszi a rétegezést, az alapértelmezett rétegek inkább az RGB-konfigurációkkal vannak elfoglalva, mint bármi mással. Alapértelmezés szerint nincs mód aposztróf vagy idézőjelek hozzáadására, és az F-sor sincs réteghez kötve.

A számok könnyen elérhetők a Q-P billentyűkkel, miközben az Fn billentyűt a szóközök között tartjuk, és a nyilak csoportja az Fn + [>.]/[App]/[L Alt]/[L Ctrl] (fel, le, balra és jobbra) billentyűkhöz van kötve, de a második réteg nincs beállítva más funkciókhoz, mint például egy navigációs csoport vagy akár a törlés. Miután azonban konfiguráltuk a rétegeinket, a TH40 osztott szóköz elrendezése gyorsan kényelmessé vált, és még a normál, egyetlen szóköz használatát is újra némi kihívássá tette.

A Notebookcheck egy hamarosan megjelenő cikk arról, hogyan állítottuk be az Epomaker TH40-et, és bár ez is a preferenciáktól függ, mi úgy találtuk, hogy a mi konfigurációnkkal a 40%-os elrendezés sokkal könnyebben elérhetővé és kevésbé ijesztővé vált a kezdők számára.

Az Epomaker TH40 3000 mAh-s akkumulátorral van felszerelve, és bár ez nem hangzik soknak a laptopok és okostelefonok világából, a felülvizsgálati időszak alatt bőségesnek bizonyult. A TH40 készülékkel végzett háromhetes tesztelési időszakunk alatt csak egyszer töltöttük fel 100%-ra, és akkor is csak azért, hogy feltöltsük, hogy teszteljük az akkumulátor lemerülését.

Bár a 100%-ról 0%-ra történő teljes lemerüléssel végzett pontos akkumulátor-élettartam tesztelés nem tartozik ennek a felülvizsgálatnak a tárgykörébe, az akkumulátor lemerülését óránként százalékos lemerülési arányban tudtuk tesztelni, amit egy becsült akkumulátor-élettartamra tudunk extrapolálni.

A TH40-et többféle konfigurációban is teszteltük, és az alábbi becsléseket kaptuk:

• Bluetooth-kapcsolat RGB-vel körülbelül 50%-os töltöttségi szinten: 2.az akkumulátor óránkénti lemerülése 5%, ami körülbelül 40 óra használható akkumulátor-üzemidőt jelent.
• 2.4 GHz-es kapcsolat RGB-vel 100%-on: óránként körülbelül 5%-os akkumulátorkimerülés, azaz körülbelül 20 óra folyamatos használat.
• 2.4 GHz-es kapcsolat RGB kikapcsolt állapotban: körülbelül 1,5%-os akkumulátor-elvonás óránként, azaz körülbelül 67 óra használat.

Bár az Epomaker azt állítja, hogy a TH40 VIA-kompatibilis, a QMK firmware-nek köszönhetően, sajnos nem hibátlan. A VIA használatához engedélyeznie kell a V2 definíciókat a VIA-ban, ami technikailag egy kompatibilitási mód, és fel kell töltenie egy JSON elrendezési fájlt, amely elérhető az Epomaker weboldaláról. Ezt követően a VIA-nak fel kell ismernie a TH40-et, és újra kell tudnia rendelni a billentyűket és konfigurálni a rétegeket.

Ha már a testreszabásnál tartunk, az Epomaker TH40 legnagyobb problémája az, hogy a dobozból kivéve nagyon nehéz mindennapi vezetőként használni, köszönhetően a készleten lévő billentyűkhöz való kötésnek és a rétegkonfigurációnak, amint azt a fenti gépelés szakaszban kiemeltük. A TH40 VIA-val történő testreszabása azonban csak egy délutánba telt, hogy visszanyerje egy teljes méretű billentyűzet összes funkcióját. A módosított elrendezéssel való gépelés megtanulása azonban némi megszokást igényelt, de körülbelül két nap elteltével már elég könnyű volt megjegyezni, hogy a különböző billentyűk hol vannak a többi rétegen, de az első hét végére már elég könnyű volt elérni, hogy a gépelési sebesség elérje vagy akár felül is múlja a korábbi billentyűzetekét.

Ennek inkább a 40%-os elrendezéshez van köze, mint magához a TH40-hez, de szubjektíve a TH40 tényleg hatékonyabbnak tűnik, mint a teljes méretű vagy TKL billentyűzeten való gépelés, különösen, ha hajlamos vagy "eltévedni" a nagyobb billentyűzeteken, vagy rosszul helyezed el a kezed a kezdő soron. A TH40-nél egyszerűen nincs elég hely ahhoz, hogy a keze eltévedjen, és a billentyűzet kompakt jellege miatt nagyon könnyen indexelhető a billentyűzet szélének vagy keretének használatával.

Bár a szoftveres testreszabás lehetséges, sőt szükséges is az Epomaker TH40 esetében, egyértelmű, hogy az Epomaker azt szeretné, ha ügyfelei a TH40-et az alapértelmezett hardverkonfigurációban használnák, ami ebben az esetben nem is olyan szörnyű kilátás. Ellentétben sok más Epomaker mechanikus billentyűzettel, és még más gyártókkal, az Epomaker TH40-en nem látható csavar.

Itt mindent klipszek tartanak össze, és a tok elég merev ahhoz, hogy a billentyűzet kinyitásához egy spudger szerszámra vagy egy áldozatos hitelkártyára legyen szüksége. Még így is, a TH40 második szétszerelése során az egyik klipsz a porba harapott. Szerencsére a tok még mindig elég szilárdan záródik, még egy klippel kevesebbel is.

Bár a klipszek bosszantóak, és a billentyűzetfanatikusok többsége inkább teljesen elkerülné őket, a TH40 viszonylag alacsony ára indokolja itt a használatukat, mivel a csavarok extra hosszúságot adnának az összeszerelési időhöz, növelve az előállítási költségeket. A klipszek segítenek a súlyt is alacsonyan tartani, ami szintén az Epomaker egyik célja volt, valószínűleg a hordozhatóság nevében.

A TH40 tokjának belsejében láthatja a NYÁK habot, a lemezhabot, a habtömítés rögzítési rendszerét, és nem sok mást. Egy másik probléma akkor merül fel, amikor megpróbáljuk módosítani a TH40-et. Szinte minden kísérlet a NYÁK-hab eltávolítására a NYÁK hátuljáról szakadáshoz vezet, és rendkívüli mennyiségű türelem és kézügyesség szükséges ahhoz, hogy végül eltávolítsuk a NYÁK-habot.

Ha azonban eljutsz odáig, hogy eltávolítod a NYÁK-habot, akkor észre fogod venni, hogy ez valójában nem változtatja meg annyira a hangprofilt, csak minimálisan növeli a hangerőt a billentyűleütések alulról történő leütéseknél. Nem mentünk el olyan messzire, hogy ezt teszteljük, legalábbis még nem, de valószínűleg még jobban el lehet némítani a TH40 amúgy is meglehetősen halk hangprofilját, ha az alsó tok üres helyére több hangcsillapító anyagot teszünk.