Kijelentett felülvizsgálat: Újrajátszási érték: Magával ragadó világ, hatalmas újrajátszási értékkel
Indiana Jones és a Nagy Kör könnyen a legjobban szórakoztam, amit eddig egy Xbox által támogatott címen éreztem. Ezért is vártam nagyon az Avowed-et , elsősorban azért, mert ez egy Obsidian Entertainment játék. És igen,a The Outer Worlds is nagyon tetszett, szóval egy újabb Carrie Patel-játék pont a kedvemre való volt. Az Avowedben elszórtan, bár finom módon, de megtalálhatók a TOW maradványai. Erről majd később.
Bevallom, nem ismerem a játék forrásanyagát(Pillars of Eternity), de ez nem akadályozott meg abban, hogy beletöltsek néhány órát. Az első végigjátszás során megpróbáltam minél több mellékes tartalmat lefedni, de minden igyekezetem ellenére néhány részt kihagytam. Az Avowed rengeteg újrajátszhatósággal rendelkezik, és egy nekifutással a hátam mögött a második már sokkal könnyebben fog menni. Szóval, megfelel a hype-nak? Derítsük ki!
Teljesítmény
Mint minden Unreal Engine-játék esetében, az Avowed is a határait feszegeti a rendszerednek. Az én Ryzen 7 5800X3D, GeForce RTX 3080 Ti, 48 GB DDR4-3200 CL 16 RAM-mal ellátott rendszeremen az FPS-em 40 és 60 FPS között mozgott egy lépcsőfokkal a maximális beállítások alatt, DLSS minőség engedélyezése mellett. Időnként voltak frame dropok zsúfolt területeken, de ez egy nyílt világú játéknál várható.
A képkockaeséstől eltekintve; a 20 órás játékidőm alatt elég kevés összeomlásnak voltam szemtanúja. Szerencsére az Obsidian gyorsan elismerte a problémát, és javítást ígért a megjelenésre. Az egyik a rettegett "shader compilation" résznél történt, ami szinte minden Unreal Engine játékban megtalálható. A vélemény megírásának idején a részletes PC-s rendszerkövetelmények még nem kerültek nyilvánosságra, de az eddigi tapasztalataim alapján az Avowed némi kompromisszummal könnyedén futhat alacsonyabb kategóriájú rendszereken is.
Próbáltam a játékot a Steam Deck OLED-emen futtatni, és semmilyen szempontból nem volt játszható. Még a legalacsonyabb beállítások mellett is küszködtem azzal, hogy még a 30 FPS-t is fenntartsam. Talán ez változni fog a február 13-ra vagy a következő, február 17-re tervezett első napi javítással. Ráadásul a játékból hiányzik egy dedikált benchmarking eszköz, ami megint csak nem illik egy 2025-ben megjelent játékhoz. És nincs Photo Mode sem. Nem mintha túlzottan érdekelne, de furcsa, hogy egy játék enélkül érkezik.
Történet
Az Avowedben egy sivatag közepén ébredsz, és fogalmad sincs, hogyan kerültél oda. Később egy orvos ébreszt fel, és elkezd Couriernek hívni. Csak vicceltem. De a tényleges történet nem áll messze a valóságtól. A hajód elsüllyedése után egy parton mosakodsz, majd átverekszel magad a tutorial részen, és szembeszállsz egy általam kedvelt, olcsónak nevezett Soldier of Godrickkel.
Ha ezzel végeztél, belépsz az Élő Földekre, ahol az a feladatod, hogy kiderítsd egy titokzatos járvány (Dreamscourge) okát, amely hallucinációkat és gombás kinézetet okoz az embereknek. A császár követeként és "istenszerű" lényként azonnal felismernek, és megkérnek, hogy találkozz egy helyi parancsnokkal, ami után a cselekmény valóban elkezd kibontakozni, amint meghalsz és visszatérsz az életbe. Az egész út során van egy morgó hang a fejedben, amely rejtvényekben beszél hozzád.
Az első felvonás jó része azzal telik, hogy felkutatod a bérgyilkosokat. A második felvonás az egyik felejthetőbb történet szempontjából, de van egy mellékküldetés-sorozat, amit semmiképp sem hagyhatsz ki. A játék során rengeteg mellékküldetés van, amelyekkel órákig le lehet foglalni magunkat. Ráadásul néhány jutalom túl jó ahhoz, hogy kihagyjuk. Elmennék odáig, hogy azt mondom, hogy nem lehet elkapkodni a fő történetet, mert a nem lényeges tartalmak elkerülésével rengeteg EXP-t veszíthetsz. És néhány mellékküldetés még a játék későbbi állapotát/végét is befolyásolja. Összefoglalva, ne hagyd ki őket. Bár a legtöbbjük meg van jelölve a térképen, néhányuk nincs, ezért mindenképpen beszélj minden NPC-vel, akit csak találsz.
Mivel az Avowednek már van egy kialakult helyszíne, rengeteg lore van elszórva, amit a kockáknak érdemes átnézni. A legtöbb szegmensben a játék megtartja a szigorú középkori RPG hangzást, de vannak könnyed pillanatai és egy egészséges adag mocskos egysoros. Azok, akik játszottaka The Outer Worlds-szel, otthonosan fogják érezni magukat. Közvetlenül a stáblista lepergése előtt egy narrátorral kísért, kézzel rajzolt prezentáción keresztül megmutatjuk tetteink következményeit.
Játékmenet
Az Avowednek van egy bonyolult karakteralkotó képernyője, több tucatnyi testreszabási lehetőséggel szinte mindenhez. Ha a karakteredet egy bizonyos módon szeretnéd beállítani, könnyen órákat tölthetsz a bütyköléssel. A karakteralkotáson kívül mindenhol rengeteg testreszabási lehetőség van. Még a HUD-ban is kikapcsolhatsz mindent, és játszhatsz Morrowind stílusban a maximális merítés érdekében.
Szigorúan véve az Avowednek csak három osztálya van. De öt háttér közül választhatsz egyet, ami egyedi statisztikákat és párbeszédeket ad. Sőt, a játék során előrehaladva egyedi "isteni" képességeket is kapsz. Ez megint csak a játékstílusodtól, a párbeszédválasztásoktól és a történet útvonalától függ. Ellentétben más RPG-kkel, ahol egy utat kell választanod és elkötelezned magad mellette, az Avowed lehetővé teszi, hogy viszonylag könnyen válts az osztályok között. A statisztikák és a képességek menet közben is átállíthatók, akár egy heves csata közepén is. Ez, a gyors mentési és gyors betöltési lehetőséggel kombinálva, lehetővé teszi, hogy még a legnehezebb párbeszédes ellenőrzéseken is átvészeld az utadat.
Tetszett a játék felfedezéshez való hozzáállása. Ahelyett, hogy az egész térképet egyszerre hagynánk végigmenni, az Élő Vidék régiókra van felosztva, amelyeket a történet előrehaladtával lehet feloldani. Ez arra ösztönzött, hogy fenntartsam az egyensúlyt a történet és a mellékes tartalmak között, mert egy pont után szó szerint nincs mit tenni egy területen. De könnyen eltölthetsz egy tucatnyi órát egyetlen régióban, mert rengeteg felfedezni való van, és néhány rejtett tárgyat tényleg nehéz megtalálni útmutató nélkül. Tartsd nyitva a füled a hangjelzésekre, mert egy-egy lejátszás akkor szól, ha kincs van a közelben. Megkönnyíti a zsákmányszerzés részét.
A térkép méretezése az egyes területeknél elriasztott, mert a játékban a távolságok sokkal rövidebbek, mint a térképen látható. És valami furcsa okból kifolyólag az Avowed nem engedi, hogy saját jelzőket tegyél a térképre, ami... furcsa egy nyílt világú játéknál. Én magam és mások is kértük a fejlesztőket, hogy adjanak hozzá egy QoL-frissítést, és őszintén remélem, hogy a fent említett első napi javításhoz hozzáadják.
Végül, a játék néhány platformját nem éreztem jónak. Valahogy a játékosnak sikerült megragadnia olyan párkányokat, amelyek egyébként elérhetetlennek tűntek. Ez nem rossz dolog, mert nagyobb mozgásteret ad a felfedezéshez, amit sokat fogsz csinálni. De hé, a sprintelésért nem veszítesz állóképességet.
Harc
Az Avowed lehetővé teszi, hogy első vagy harmadik személyben ismerkedj meg a Living Lands-szel, és egy külön billentyűvel válthatsz a kettő között. Személy szerint én az utóbbiért rajongok, de néhány veterán RPG-játékos az előbbit részesítheti előnyben. A belső Souls-rajongóm kigúnyolta a mágikus/ranged karakter létrehozásának ötletét, ezért felkaptam a legnagyobb botot, amit találtam, és elkezdtem mindenkit megütni vele.
Ez jól működött a játék elején, egészen addig, amíg nem működött. Ez csak az én véleményem, de a közelharcot kissé alulmúlttá találtam.
Még könnyű módban sem tudtam sok szemét csőcseléket lelőni, még továbbfejlesztett fegyverrel sem. Mint mindig, a mérföldek száma változhat, mivel ez egy szerepjáték, meg minden. Ez persze megváltozott, amikor feladtam a bonk botomat egy puskáért. A távolsági harc a megfelelő társakkal (erről később) még a legidegesítőbb főnököket is elbagatellizálja.
A fegyverek és páncélok öt szintre (Quality) vannak osztva. A "Common"-nál kezded és a "Legendary"-nél fejezed be. Figyelj az ellenségek feje fölött lévő ikonra, mert az jelzi, hogy milyen szintű fegyverre/páncélra van szükséged, hogy elbánj velük. Ha például egy "Fine" kategóriájú ellenséget "Common" kategóriájú fegyverrel próbálsz megölni, akkor úgy fogsz eltalálni, mint egy vizes tésztát. Hasonlóképpen, a magasabb szintű ellenségektől több kárt fogsz szenvedni, mint a páncélodtól. Ez a mechanika a varázslásra is átragad, és folyamatosan fejlesztened kell kedvenc varázslataidat.
Egy tárgy tierje határozza meg, hogy mennyi sebzést okoz/blokkol/csökkent. Aztán vannak "egyedi" tárgyak, amelyek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek fejlődési rendszere megegyezik a hagyományos fegyverekével. Ha a játék elején találtál egy szép egyedi fegyvert, ami megtetszett neked, akkor a végéig megtarthatod a minőségének fejlesztésével, bár egy pont után jobban jársz, ha a fejlesztőanyagokat a hatékonyabb felszerelésekre tartogatod.
Társak
Egyedül kalandozni nehéz, és egy olyan játékban, mint az Avowed, igazán jól jönne valaki, aki egy kicsit izgalmasabbá teszi a Living Lands utazást. A játékot egy random balfácánnal kezded, akinek egyetlen feladata, hogy elvezessen Kaihoz, az első "igazi" társadhoz. Kai a te általános jófiú típusod, Marius a sztoikus törpe, aki már látott dolgokat, és akinek nincs baja az erkölcsileg kétes döntésekkel, Giatta a gyógyító archetípusod, aki csak kockulni akar, és végül Yatzli a DPS varázslód.
Kai azonnal Sarah Morganre emlékeztetett a Starfieldből. És nem a jó értelemben. Ő a party tankja, aki képes újraéleszteni magát, ha meghal. Szuper hasznos, ha azt akarod, hogy valaki felszívja a sebzést. Giatta gyógyító varázslatai jól jönnek, ha kifogytál a gyógyító tárgyakból. Marius kiváló egycélú robbanással és AoE hatástalanítással rendelkezik. A négy közül Yatzli varázslatait találtam a leghatékonyabbnak, mert elég jól szinkronizálódtak a buildemmel.
Egyszerre csak két társad lehet veled, a többi a táborban marad. Ott tudsz velük beszélgetni, és attól függően, hogy mit teszel egyes küldetésekben, még néhány passzív bónuszt is feloldhatsz. Minden társad más-más statot erősít, ezért figyelj a képernyőn megjelenő párbeszéd-kérdésekre. Érdekes módon egyik társaddal sem tudsz romantikázni, ami ismét furcsa egy ilyen műfajú RPG-nél.
A társaid nem a csendes típusok közé tartoznak, és a harcok közepén folyamatosan kérdezősködni fognak, és kéretlen tanácsokat adnak a rejtvények közepette. Technikailag lehetséges egyedül is nekivágni, de ezt nem igazán ajánlanám, mert az Avowed a csapatjátékra lett tervezve.
Mint fantasy RPG, az Avowed ott van a legnagyobbak között. Rengeteg újrajátszási értékkel rendelkezik, a történet és a lore magával ragadó, és rengeteg lehetőség van a bővítésre. Technikai szempontból azonban némileg hiányos. A kézművesség sekélyesnek és nem kifizetődőnek tűnik. A vadonban gyűjtött nyersanyagok csak két dologra jók: azonnali fogyasztásra vagy élelmiszer-elemekre. A felszerelésnek mindössze két szintje van, és nagyon kevés az ösztönzés a nem egyedi tárgyak használatára. A felszerelés-készítés teljesen hiányzik. Folytathatnám még, de az Avowedből hiányzik egy rendes RPG mélysége.
Az Obsidian nyilvánvalóan sok szeretetet fektetett a történetbe és a történetmesélésbe, és nagyon szeretném, ha a játék más részeire is ennyi erőfeszítést fordítanának. És ez a különbség egy jó játék és egy nagyszerű játék között. Az Avowed jó, de nem egészen nagyszerű. Olyan, mintha egy 2011-es játék lenne, modern elemekkel megbolondítva. Ez nem feltétlenül rossz, de hiányzik belőle sok életminőségi jellemző mindkét korszakból. Mégis, már csak a cselekmény és a történet miatt is érdemes legalább kétszer átélni. Az Xbox Game Passon február 17-től játszhatsz vele, vagy még ma, ha a Deluxe Editiont veszed meg.
Forrás(ok)
Saját
