Noteszgép processzorok

Az Intel a 4. generációs, Haswell kódnevű Core processzorokat 2013 Júniusában indította útnak. A Haswell hasonló az Ivy Bridge nevezetű elődjéhez, 22 nm-es gyártástechnológiát alkalmaznak előállításban és Tri-gate tranzisztorokból épül fel. 

Bár a Haswell nagyon hasonló az Ivy Bridge-hez, vannak számottevő különbségek, mint például az előbbi javára írandó, MHz-hez arányosított 10 százalékos teljesítménynövekedés. A különböző kisebb fejlesztések mellett érdemes megemlíteni a gyorsabb cache-eket, a megnövelt számú végrehajtó egységet (execution units - EU), valamint az olyan új funkciókat mint az AVX2, FMA3 és a TSX támogatás.

Ami leginkább megváltozott az az integrált grafika. A modelltől és a besorolástól függően a Haswell GPU-ja 10, 20 vagy 40 végrehajtó egységet tartalmaz, az Ivy Bridge 6-16 EU-jához képest. A csúcsmodell, az Iris Pro Graphics 5200,  további 128 MB eDRAM-ot tartalmaz, melyet a CPU-val is meg tud osztani. 

Annak köszönhetően, hogy a feszültség átalakítót sikerült a CPU-ba integrálni a TDP 2 Watt-al növekedett, 37-re, 47-re és 57-re a különböző modellektől függően. Eközben az ULV processzorok TDP-je 2 Watt-al csökkent, így a legkisebb érték ma 15 Watt. Az Intel ezek mellett előállt egy 28 Watt-os CPU kialakítással is, elsősorban a nagyobb ultrabookok számára. 

További benchmarkok, specifikációk és komolyabb teljesítmény összehasonlítások a Haswell processzorokon belül az alábbi linkeken érhetők el:

Intel Haswell Processzorok

Intel HD Graphics 4600

Az Ivy Bridge elődje architektúrájából, vagyis a Sandy Bridge-ből építkezik és az Intel fejlesztési modelljében a "tik" időszakot tölti ki. A 22 nm-es család 2011-ben került bemutatásra, bár a noteszgép processzorok csak 2012 közepén váltak elérhetővé.  Az elnevezés és a számozás struktúrája a korábban megszokottakat viszi tovább, a 3. generációra utaló tagot az első számjegyben találhatjuk meg (pl.: Core ix-3xxx). 

Az Ivy Bridge architektúrája számos olyan újdonságot tartalmazott megjelenésekor, amivel korábban nem találkozhattunk tömegtermelt processzor esetén, ennek pedig legjobb példája a Tri-gate "3-D" tranzisztor. Ez a technológia lehetővé teszi az elektronok nagyobb áramlását, a CPU-k helykihasználtsága háromszor nagyobb, mint az elődök esetén. Az  Intel saját sajtóanyaga szerint, a Sandy Bridge-el párhuzamba állítva a Tri-gate tranzisztorokat alkalmazó Ivy Bridge processzorok akár 37 százalékos teljesítmény növekedést is mutathatnak, 50 kisebb fogyasztás mellett.

A grafikus adapter oldaláról nézve is tapasztalható fejlődés, az Ivy Bridge-be a soron következő HD Graphics került integrálásra: Intel HD 4000. Shader magok számában (16 vs. 12), texture pipline tekintetében (2 vs. 1) és memória sávszélességben (25.6 GB/s vs. 21.3 GB/s) mutatkozik meg elsősorban az előrelépés. Emellett, a HD 4000 széria támogatja az 5.0 Shader modellt és ez az első Intel GPU ami natív támogatást biztosít a DirectX 11 API-hoz. 

További benchmarkok, specifikációk és komolyabb teljesítmény összehasonlítások a Ivy Bridge processzorokon belül az alábbi linkeken érhetők el:

Intel Ivy Bridge Dual-Core Processzorok

Intel Ivy Bridge Quad-Core Processzorok

Intel HD Graphics 4000

Intel HD Graphics 4000 Benchmarkok

A Sandy Bridge a négymagos Clarksfield és a kétmagos Arrandale processzorok utódja. Az elnevezés és a számozás struktúrája a korábban megszokottakat viszi tovább, a 2. generációra utaló tagot az első számjegyben találhatjuk meg (pl.: Core ix-2xxx).

A leginkább nyomot hagyó fejlesztés a 256 Bit AVX alkalmazása, a tovább fejlesztett Turbo Boost 2.0 valamint a grafikus kártya processzorba történő integrálása. -ről további információkat és teljesítmény táblázatokat találhat a következő cikkünkbne: Sandy Bridge. 

Néhány népszerű Sandy Bridge processzor: Core i7-2630QM, i5-2410M, i3-2310M

A noteszgépekbe szánt Clarksfield Core i7 CPU-k az asztali verziókban megismert i5 és i7 sorozat módosított verziói, alacsonyabb órajellel de nagyobb maximum Turbo Boost sebességgel. A Clarksfield processzorok masszív, négy magos CPU-k, integrált DDR3 memória vezérlővel és kombinált L3 cache-el. Az ALU a Core 2 architektúrához képest alig változott, de a továbbfejlesztett kialakítás mégis lehetővé tette a Clarksfield számára a teljesítmény javulást. 

A Turbo Boost funkció lehetővé teszi, hogy a processzor automatikusan megemelje az órajelét, a gyártó által meghatározott TDP limitek között. A Core i7 felveszi a versenyt a Core 2 Duo CPU-k legjobbjaival az egyszálon futó programok esetében, viszont a két mag helyett négyet kell, hogy megdolgoztasson. 

További információk: mobile Core i7 (Clarksfield).

Az Arrandale Core i3/i5/i7 kétmagos processzorok 32 nm-en készülnek el és két valódi számítási képességgel rendelkező magot tartalmaznak. Az olyan integrált képességeknek köszönhetően, mint a Turbo Boost és a Hyper-Threading jobb teljesítményt nyújtanak ezek a CPU-k, mint Core 2 Duo-s társaik. A DDR3 memória vezérlő és Intel HD Graphics (vagyis a grafikus vezérlő) szintén a processzorban található meg. A CPU korábbi társaihoz képest viszonylag jó energia felhasználással rendelkezik, a Turbo Boost-nak köszönhetően pedig a TDP is alacsonyabb. 

Az ULV modellek az UM vagy LM előtagokat kapták meg és értelem szerűen a kisebb fogyasztás mellett arányosan kisebb teljesítményt is nyújtanak.

Az Intel Core 2 Duo a Core Duo sorozat második tagja, hosszabb pipeline-okkal, 64 Bites támogatással, megerősített SSE egységgel és egy plusz aritmetikai logikai egységgel (ALU - arithmetical logical unit). Ezek a változtatások azt eredményezik, hogy a Core 2 Duo processzorok 5-20 százalékkal gyorsabbak, mint elődeik. 

Ahogy az elnevezés is sejteni engedi a Core 2 Duo sorozat processzorai két magot tartalmaznak, mely modelltől függően 2, 3, 4 vagy 6 MB Level 2 Cache-el rendelkezik. (2 és 4 a Merom esetében, 3 és 6 a Penryn esetében). 

Minden modellben megtalálható az eX Bit (Execute Disable Bit) technológia, SSSE3 (SSE4) támogatás, illetve néhány modellben virtualizációs támogatás (Vanderpool) is megtalálható. 

A mobil Core 2 Duo processzorok megegyeznek az asztali társaikkal, de alacsonyabb veszültséggel üzemelnek (0.95 V vs. 1.188 V), valamint az FSB is lassabb. Ezek eredménye, hogy az asztali társaiknál lassabbak a Core 2 Duo processzorok. 

A 2006-ban bemutatott Core 2 Duo processzorok kódneve Merom, 65 nm-es gyártástechnológiát alkalmaztak az előállítás során (Socket P, Socket M). Egy évvel később, 2007-ben megismerhettük a Santa Rosa frissítést, mely minimális fejlesztéseket tartalmazott (emelt órajelű, 800 MHz-es FSB, illetve egyetlen mag dinamikus gyorsítása).

2008-ban jelent meg a Penryn és a Penryn frissített magok technológiája, 45 nm-es gyártástechnológiát alkalmazva. Mivel változott az architektúra, sikerült alacsonyabb fogyasztást és némi teljesítmény növekedést elérni. 

További benchmarkok, specifikációk és komolyabb teljesítmény összehasonlítások a Core 2 Duo processzorokon belül az alábbi link(ek)en érhetők el: Intel Core 2 Duo Notebook Processzorok.

Energia igény tekintetében a következő jelölésekkel találkozhatunk a különböző Core 2 Duo processzorok estében:

X ... Extreme a leggyorsabb verzió, a legnagyobb fogyasztással
E ... > 55 Watt (asztali PC)
T ... 30-39 Watt (Standard laptop CPU)
P ... max 25 Watt
L ... 12-19 Watt (alacsony feszültség)
U ... <11.9 Watt (ultra alacsony feszültség)

A leggyorsabb Core 2 Duo processzorok Core 2 Extreme néven ismertek. Gyakorlatilag a többi Core 2 Duo CPU-hoz hasonlóan Merom/Penryn (x9000) magokból dolgoznak, viszont jóval nagyobb TDP-ből (44W) gazdálkodhatnak, ennél fogva az órajel szorzó is nagyobb. 

A különböző modellek, ezekhez kapcsolódó információk a következő hivatkozáson keresztül érhetőek el: Core 2 Extreme.

A Core 2 Solo értelem szerűen a Core Solo tovább fejlesztett verziója és gyakorlatilag Core 2 alapokra építkezik, viszont csak egy maggal dolgozik. Az első darabok 2007 harmadik üzleti negyedévében jelentek meg, ekkor csak ULV ajánlatokkal találkozhattuk. A CULV modellekre pedig 2009-ig kellett várnunk, ekkor is csak kisebb noteszgépekben és netbookokban találkozhattunk velük elsősorban. 

Általánosságban elmondható, hogy ezen processzorok teljesítménye valahol a Pentium Dual-Core és az Intel Atom CPU-k között találhatók. 

Az Intel Pentium Dual-Core széria a Core 2 Duo család alá sorolható, két, viszonylag alacsonyabb órajelen dolgozó magot és Level 2 Cache (1MB) tartalmaz. Ennek eredménye, hogy a teljesítmény valamivel kisebb mint a hasonló órajelű Core 2 Duo processzor, vagy egy AMD Turion X2 CPU esetében. 

Az Intel Core Duo (Yonah) a Pentium M processzor utódja. Ez a CPU két magot tartalmaz, ami a Pentium M architektúráján alapszik, 2x1024MB L2 Cache mellett. A legmagasabb TDP 31 Watt, ami csak 4 Watt-al több, mint egy egymagos Pentium M esetében. A Speedstep-nek köszönhetően mind a két mag képes a saját órajelét 1 GHz-re csökkenteni, valamint a Core Duo processzorok támogatják az SSE3-at. 

Teljesítmény terén a legrosszabb esetben is ugyan azt nyújta a Core Duo, mint a Pentium M. Igazi különbséget akkor tapasztalunk, ha mind a két mag egyszerre dolgozik, ilyenkor a CineBench tesztje alapján 90 százalékkal gyorsabb a Core Duo mint a Pentium M.

A Yonah megtalálható a korai Pentium Dual Core modellekben is  (pl.: T2060 vagy T2080). 

További információért kérjük keresse meg a Core Duo oldalunkat. 

Nevéből is kiolvasható, hogy a Core Solo nem más, mint a Core Duo egymagos verzója (és az Intel Pentium M utódja). A 65 nm-es gyártástechnológiának köszönhetően kevesebb áramot fogyaszt, mint egy 27 Watt-os Pentium M, teljesítmény terén pedig nagyjából egyenrangúak (bár a mérleg nyelve mégis inkább a Core Solo felé billen). 

Néhány példa:
T1200, 1.50 GHz, FSB 667 MHz, 2 MB L2 cache
T1300, 1.66 GHz, 2 MB L2 cache
T1350, 1.86 GHz, FSB 533 MHz, 2 MB L2 cache (hasonló, mint a Pentium M 750)
T1400, 1.83 GHz, FSB 667 MHz, 2 MB L2 cache

ULV modellek (maximum 5.5 Watt):
U1300, 1.06 GHz, FSB 667 MHz, 2 MB L2 cache
U1400, 1.20 GHz, FSB 667 MHz, 2 MB L2 cache
U1500, 1.33 GHz, FSB 667 MHz, 2 MB L2 cache

> Core Solo leírás

A Pentium M architektúrája bár mutat egyezőségeket a Core családdal, de az egymagos kialakítás miatt jobban hasonlít a Pentium 3-hoz vagy a Pentium 4-hez. Elődjéhez viszonyítva jobb teljesítményt nyújt, viszont a fogyasztásuk közel azonos. A Pentium M legnagyobb hibája a lassú lebegő pont számítás, ez abban is megmutatkozik, hogy egy régebbi Celeron M ezen a téren felveszi a versenyt egy Pentium M-el. 

Összefüggésben az alkalmazott chipset-ekkel (855 vagy 915), WLAN-nal a Pentium M Centrino néven vált ismertté. 

A Pentium M processzorok órajele 900 és 2260 MHz között változik, modelltől függően, 1 vagy 2 MB L2 cache és 400 / 533 MHz FSB mellett. Az első modellek esetében még 130 nm-es, míg a később gyártottaknál 90 nm-es gyártástechnológiát, alkalmaztak. Alacsony feszültségi Pentium M-ek is jelentek meg, melyek természetesen kevesebb energiát fogyasztottak, viszonyt aránylag kisebb teljesítményt biztosítottak. 

Az Intel Celeron Dual-Core család neve is árulkodó, kétmagos processzorokat foglalnak magukba, melyek elsősorban az olcsóbb noteszgépekben találhatóak meg. Más, például egymagos Celeron M processzorokkal összehasonlítva sokkal jobb a SpeedStep és így az energia gazdálkodás is. Viszont, kevés az L2 cache, mely azt eredményezi, hogy a Core 2 Duo és Pentium Dual-Core modellek nagyobb teljesítményt biztosítanak. 

Napjaink dual-core Celeron processzorai natív módon támogatják az EDB-t (Execution Disable Bit) és a 64-bites operációs rendszereket. A 45 nm-es gyártástechnológiában elkészült darabok energia felhasználása még kedvezőbb. 

Néhány példa: 

T1400, 65nm, 1660 MHz, 512 KB L2 Cache, FSB 533
T1500, 65nm, 1866 MHz, 512 KB L2 Cache, FSB 533
T1600, 65nm, 1660 MHz, 1024 KB L2 Cache, FSB 667
T1700, 65nm, 1830 MHz, 1024 KB L2 Cache, FSB 667

A Celeron M széria alapjait a Pentium M és a Core Solo szolgáltatta, de csökkentett L2 cache-el (512KB-1MB), alacsonyabb órajellel (800MHz-1500MHz), lassabb FSB-vel és SpeedStep növelés nélkül. Továbbá, az olyan képességek, mint a ViiV vagy a vPro támogatás elhagyták a tervezés során így összegészében elmondható, hogy teljesítmény és üzemidő tekintetében alulmarad a hasonló órajellel rendelkező Core Solo-val szemben.

A Celeron M 4xx széria a Core Solo-n alapszik, 533 MHz-es FSB-vel és 1 MB-os L2 cache-el. Ez arra elegendő, hogy az előd, vagyis a 3xx széria alatt megszokott irodai teljesítményt magabiztosan hozza.

Az újabb, vagyis a 9xx széria tagjai a Core 2 Solo architektúrájából (Penryn) építkezik, ezért valamivel gyorsabb mint a Merom-alapú Celeron M.

A Celeron M széria elérhető alacsony feszültségű, vagyis alacsony fogyasztású verzióban is.

Az Intel Atom szériája egy 64-Bites processzor, elsősorban olcsó és kicsi noteszgépek, netbookok, nettopok, MID-ek és UMPC-k számára. A CPU leginkább említésre méltó képessége a rendszerezett végrehajtás, ami lehetővé teszi, hogy kevesebb tranzisztor mellett (ergo, alacsonyabb előállítási költséggel), kellő teljesítményű processzort gyártson le az Intel.

Az Atom széria két családot indoított útnak, az egyik az Atom Z (Silverthorne) MID-ek és UMPC-k számára, valamint az Atom N (Diamondville) netbookok, valamint nettopok számára. Mindkét processzor 45 nm-es gyártástechnológiával készült el, MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, Intel 64, XD-Bit és IVT támogatással. Néhány modell Hyper-Threadingre is képes.

A leggyorsabb Atom processzor átlagos teljesítménye meghaladja a Celeronokét. Például, egy 1.6 GHz-es Atom teljesítmény tekintetében összehasonlítható egy 1.2 GHz-es Pentium 3 M-el, vagy Pentium M-el.

2009 végén az Intel bemutatta a második generációt, a Pineview-t, melyben már integrált GMA 3150 Graphics is helyett kapott, DDR2 memória vezérlővel egyetemben. A 45 nm-es Atom N450 és N470 a legnépszerűbb Pineview-k között ismertek, habár csak a korábbi N280 teljesítményét hozzák. Későbbi verzióik már DDR3-as vezérlőt és kétmagos felépítést is kaptak – N455.

2011-ben újabb taggal gyarapodott az Intel Atom család, az Oak Trail-el, mely a Silverthorne egyenesági leszármazottja. Az új platform elsősorban táblagépek és noteszgépek számára készült el és Z600 néven vált ismertté, a GMA 3150-et közben GMA 600-ra cserélték. 

Az Intel Pentium 4 M DTR (Desktop Replacement Laptops – asztali PC-ket helyettesítő noteszgépek) eszközök számára készült és már megnevezéséből is adódik, hogy a Pentium 4 processzoron alapszik; a 4 M-nél viszont a mérnökök optimalizálták a SpeedStep-et, ezzel pedig az energia fogyasztást is csökkentették. FSB533 kapcsolat mellett és 2.4-3.06 GHz-ig terjedő órajellel jelentek meg Pentium 4 M CPU-k, de ezek leggyorsabbjai is csak a 2.2 GHz-es Celeron M-ekkel vették fel a versenyt.

A processzorok mérete 90-től 130 nm-ig terjed, az L2 cache mérete pedig 512KB-1MB-ig. A Pentium 4 M processzorok jóval gyorsabban melegednek fel, mint például a Pentium M társaik. 

A Pentium 4 M processzorokkal megegyeznek, azzal a különbséggel, hogy nincs bennük speedstep, illetve kisebb az L2 cache is, ennek köszönhetően érezhetően lassan a Celeron 4 M. Mivel melegedésre is kifejezetten hajlamos, a versenytársak mögé szorult már megjelenésekor. 

A Richland generáció 2013 Márciusában került bemutatásra és a Trinity APU széria utódjának szánták. A két generációt egymással összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb eltérés a Turbo control mikrovezérlőjében található meg, aminek az az elsődleges feladata, hogy balanszírozza a TDP-t a CPU és a GPU igényeinek megfelelően és így a lehető legjobb felhasználói élményhez járuljon hozzá.

A CPU magok kialakítása (kódnév: Piledriver) változatlan maradt a Trinity-hez képest. Továbbra is maximum két modulról beszélhetünk, modulonként pedig maximum két magról és egy FPU-ról. Ez viszont azt jelenti, hogy tradicionális megközelítésből vizsgálva nem beszélhetünk négymagos processzorról két modul megléte esetén sem. A 32nm-es architektúrának köszönhetően némileg

A GPU nagyrészt szintén változatlan maradt: ugyan az az órajel, 384 shader unit támogatásával, VLIW4 architektúrán építkezve. Viszont a Turbo sokkal hatékonyabb lett. Az integrált DDR3-1866 memória amit először a A10-5750M modell támogatott nagyobb teljesítményt ígér, bár a belépőszinten továbbra is csak 1600-as modulokat kapunk

Írásunk megjelenésekor a következő Richland modellek érhetőek el: két négymagos (A10, A8) és két kétmagos (A6 és A4). Mind a négy 35 Watt TDP-vel rendelkezik. A közeljövőben várható, hogy ULV változatok jelennek meg, így várhatóan csökkentett teljesítménnyel, de javított fogyasztással is jelentkezni fog a Richland.

További információ: Richland Processors of the AMD A széria.

A Piledriver platform részeként jelent meg a Trinity sorozat, mely az AMD Fusion örökségét viszi tovább, vagyis egyesíti magában a CPU-kat és a GPU-kat egy úgynevezett APU-ban (Accelerated Processing Unit). A hordozható eszközökbe szánt Trinity 2012 második üzleti negyedévében jelent meg és a ’4’-es előtagot kapta meg (Ax-4xxxM). Bár mutat felépítésbeli hasonlóságot a Llano szériával, 32 nm-es litografikus kialakítását a Bulldozer-től kapta, ez pedig azt jelenti, hogy az AMD továbbra is hitet tett a formabontónak nevezhető Cluster-based Multithreading (CMT) mellett.

További képességek, mint az IPC boost, a Turbo Core 3.0, az Advanced Encryption Standard (AES) integrált támogatása, Advanced Vector eXtensions (AVX) és az FMA 3 szintén ezzel a szériával kerültek bemutatásra. A CPU teljesítménye összehasonlítható egy Sandy Bridge Core i3 mobil processzorral, vagy a Core i5-2410M-el.

A grafikus mag családfáját egészen a Radeon HD 6900 ’Northern Islands’ szériáig vezethetjük vissza, ami – köszönhetően a magasabb órajelnek és az architektúrában végrehajtott változtatásokban – meghaladja a Llano esetében bemutatott HD 5000 erejét. Az új grafikus meghajtó támogatja a DirectX 11-et, a Dual Graphics-ot és az első mobil APU ami támogatja az Eyefinity-t. A GPU teljesítménye – memória interfésztől függően – felveszi a versenyt a GT 630M/635M vagy a Radeon HD 6750M/7670M családdal

További információ: AMD A10-4600M Trinity APU

2011 elején ismerhettük a "Llano" kódnevű AMD processzorokat, melyek a Bobcat E-szériát váltották fel. A Llano folytatja elődjei hagyományát és magába foglalta a grafikus magot is, illetve az egyik első AMD processzor ami 32 nm-en készült el.

A CPU magok a K10.5 kialakításon alapulnak, ezeket pedig korábban a mobil Phenom II-ben láthattuk, viszont az ezeknél tapasztalt relatív teljesítmény legalább öt százalékot javult. A maximum négymagos processzorok legjobbjai 4MB L2 cache-el rendelkeznek. AES-NI, AVX és L3 cache nem támogatott.

Az integrált grafikus mag DirectX 11 kompatibilis és legalább 160, maximum 400 shader egységet foglal magába – ez pedig a megjelenéskor a leggyorsabb mobil GPU-vá tette. A csúcsot képviselő A8 modellekbe integrált GPU felvette a versenyt a középkategória dedikált chip-jeivel és egyértelműen maga mögé utasította Sandy Bridge-es társait.

Jelenleg a következő Llano APU-k ismertek: E2 és A4 modellek (kétmagos processzor, gyengébb grafika) valamint az A6 és az A8 család (négy mag, erősebb grafika). Mindegyikbe integrált DDR3 memória vezérlő került. A TDP 35-45 Watt között változik, vagyis kisebb noteszgépekben nem nagyon találhatjuk meg az AMD ezen megoldásait. 

A Bobcat magába foglaja a Zacate (E-széria) és a Ontario (C-széria) APU-jait. Ezekkel a megoldásokkal elsősorban kisebb laptopokban, netbookokban és táblagépekben találkozhatunk. Hasonló súlycsoportban található Intel Atom processzorokkal versenyben jobb teljesítményt és erősebb integrált grafikus chip-et (Radeon HD 62xx, mint a 6250 vagy a 63xx) biztosítanak, típustól függően.

További előnye az AMD javára az UVD3 dekódoló egység, mely lehetővé teszi a HD videók feldolgozását a gyengébb processzorok számára is.

Példák: AMD C-60, AMD E-350.

A Phenom II a leggyorsabb mobil AMD CPU, ami a K10 architektúrára éptkezik. A mobil verziók nagyban hasonlítanak az asztali társaikra (Athlon II X2, X3 and X4 processzorok), de a legtöbb esetben kisebb L3 cache-el rendelkeznek. A Phenom II integrált DDR3 memória vezérlővel rendelkezik és teljesítményében összehasonlítható az Intel Core 2 Duo-val. 

Példák: AMD Phenom II X4 P940, AMD Phenom II X2 N640

2008 második üzleti negyedévében ismerhettük meg a Turion X2 Ultra szériát, ami a K9 Turion 64 X2 architektúrából építkezik, de olyan K10 Phenom képességeket foglal magába mint a Crossbar Switch és a Hypertransport 3.0. A korábbi generációval szemben alacsonyabb az energiafogyasztása és nagyobb L2 cache-el rendelkezik. Ennek eredménye, hogy a teljesítménye valamivel meghaladja a hasonló órajelű Turion 64 X2-ét.

Ettől eltekintve a teljesítménye még mindig nem hasonlítható össze egy hasonló órajelű Core 2 Duo processzoréval, vagyis a valódi ellenfelei csak a kétmagos Pentium modellek. 

További információ: Turion X2 Ultra.

A Turion 64 X2 processzor elnevezése szinte mindent elárul: egy kétmagos, 64-bites megoldsáról van szó, ami DDR2-667 memória vezérlőt foglal magába. A Taylor és a Trinidad verziók között a különbség a L2 cache méretében rejlik, előbbi 2x256KB, utóbbi 2x512KB.

Az első processzorok 90 nm-es gyártástechnológiával készültek el és az TDP nem haladta meg a 31-35 Wattot. Mindegyik modell rendelkezik Pacifica (AMD-v) virtualizációval és Hypertransport (HT) támogatással (800 MHz).

Az AMD Turion 64 X2 2006 májusában került bemutatásra és a gyártó az Intel Core Duo család ellenfelének szánta. Core Duo processzorok valamivel kisebb étvágyúak, így az energiafogyasztás versenyét az Intel nyerte. Viszont teljesítmény tekintetében is alulmarad az AMD, ugyanis a kisebb L2 miatt gyorsabb a Core Duo. Például az AMD TL45 circa húsz százalékkal lassabb, mint az Intel T2300 (1.66GHz).

2007-ben érkezett meg a válasz az Intel ’Santa Rosa’ Core 2 Duo családra és megjelentek a 65 nm-es Turion 64 X2-esek, melyek órajelét is sikerült feltornászni 2.4 GHz-re.

További információ: Turion 64 X2.

A Turion 64 az Athlon egyenes ági leszármazottja, SSE3 és NX képességekkel felvértezve. Mindkét modell támogatja a 64-, és a 32-bites kialakítást és magukba foglalják a PC3200 memória vezérlőt is. 35 Watt az ML verzió TDP-je, míg 25 Watt az MB verzióé. Teljesítmény és energiafogyasztás terén a hasonló órajelű Pentium M processzorok versenytársai. 

Említésre méltó modellek:

MT-30 / ML-30 (1.6 GHz, 1 MB L2)
MT-32 / ML-32 (1.8 GHz, 512 KB L2)
MT-34 / ML-34 (1.8 GHz, 1 MB L2)
MK-36 (2.0 GHz, 512 KB L2, 31 Watt TDP)
MT-37 / ML-37 (2.0 GHz, 1 MB L2)
MT-40 / ML-40 (2.2 GHz, 1 MB L2)
ML-42 (2.4 GHz, 512 KB L2)
ML-44 (2.4 GHz, 1 MB L2)

2007-ben ismerhettük meg az AMD Athlon 64 X2 processzorok noteszgépekbe szánt verzióit. Érdemes megemlíteni, hogy bizonyos esetekben a DTR laptopokban viszont láthatjuk az Athlon 64 X2 processzorok asztali verzióit. Az architektúra a Turion 64 X2 (Hawk-25) megoldásán alapszik és magába foglalja a DDR2 memória vezérlőt, S1 socket-el.

A processzor két magot foglal magába, 128 és 256 kB L1 és L2 cache-el. A mobil széria támogatja az MMX, 3DNow!, SSE, SSE2, SSE3, AMD64, PowerNow!, NX-Bit és AMD-V képességeket. Az FSB órajele 800MHz (HT1600). 

Említésre méltó modellek:

AMD Athlon 64 X2 TK-53, 65 nm, 1700 MHz, 31 W TDP
AMD Athlon 64 X2 TK-55, 65 nm, 1800 MHz, 31 W TDP

A Mobil Athlon 64 az asztali Athlon 64 család alapjaiból építkezik. Felveszi a versenyt a hasonló, vagy valamivel nagyobb órajelű Pentium 4-M szériával. A legjobb Mobil Athlon 64 modellek a DTR (Desktop replacement – asztali PC-t helyettesítő) noteszgépekbe kerültek. 

A régi Sempron processzorok (2800+ to 3000+) a mobil Athlon 64 alapjaiból táplálkoznak, de kisebb L2 cache-el rendelkeznek. Ennek eredménye, hogy a hasonló órajelű Athlon 64 gyorsabb mint Sempron társa. A Sempron nem rendelkezik 64-bites támogatással.

A későbbi modellek, melyek a Turion 64 architektúráját használták fel az Intel Celeron M család versenytársai és bizonyos verziói rendelkeznek 64-bites támogatással. 

Az asztali PC-kben ismert Athlon XP noteszgépekbe szánt verziója, teljesítmény terén pedig az Intel Pentium 4 versenytársa. 64-bites támogatással rendelkező verziója nem ismert és az XP-M teljesítménye észrevehetően gyengébb, mint a hasonló órajelű Athlon 64-é. 

A Crusoe processzor utódja. Az elődhöz képest komolyabb órajellel rendelkezik, de megtartotta a nagyon alacsony energiafogyasztását. Ettől függetlenül, a hasonló órajelű Intel és AMD processzorok jobb teljesítményt nyújtanak. 

The successor of the Crusoe processor. Includes general speed improvements whilst maintaining very low power consumption. Comparably clocked Intel and AMD processors, however, still offer faster performance.

Habár sebesség tekintetében nem veheti fel a versenyt az Intel vagy az AMD processzoraival a Transmeta Crusoe család kifejezetten energia hatékony. Hardveresen nem támogatja az x86 utasításokat - de tartalmazza a Code Morphing Software-t (CMS) - , teljesítmény tekintetében pedig a hasonló órajelű VIA C7-M CPU-k a versenytársai.

A C7 2005 májusában indult útjának és felépítése lényegében megegyezik a kései C3 magban látottakkal. Általánosságban kijelenthető, hogy a teljesítménye jóval kisebb, mint egy hasonló órajelű Pentium M, sőt a régebbi Intel Atom processzorok is jobbnak bizonyulnak. 

A VIA C3-M processzok noteszgépekbe fejlesztették, alacsony energiafogyasztású és gyenge teljesítményű CPU-k (Pentium M társaiknál észrevehetően lassabbak). Például, a Pentium M 600 MHz-en gyorsabbnak bizonyul mint az 1200 MHz-es C3-M. A C3 család kései tagjai természetesen átestek némi fejlesztésen, így a inkább a C7-hez hasonlíthatóak. 

További információ itt érhető el.