Smartphone fotó összehasonlítás: Két versenyző csúcskamerával egy alpesi csúcson

A két tesztjelöltünk a következő:

• A Sony Xperia 1 VI a gyártó jelenlegi zászlóshajó modellje, amely egy csúcskategóriás okostelefonhoz képest számos, meglehetősen szokatlan tulajdonsággal rendelkezik: A készülék 3,5 mm-es jack-csatlakozóval, microSD-kártyaolvasóval és fényképezőgép-kioldógombbal van felszerelve. Ha már a kameráknál tartunk: A 48 megapixeles Exmor T érzékelő mellett a Sony egy 12 megapixeles, akár 7,1-szeres optikai zoommal rendelkező teleobjektívvel is felszerelte a telefont. A nagylátószögű kamera felbontása szintén 12 megapixeles, látómezeje pedig 123°-os. A lencséket a Zeiss-szel együttműködve finomították. A Sony elmondása szerint ezúttal emellett igyekezett javítani a telefon automatikus funkcióin, ugyanakkor a kameraszoftverben számos professzionális lehetőség áll rendelkezésre, hogy a felhasználók személyre szabhassák fotóikat. A Sony Xperia 1 VI a tesztelés idején 1170 dollár körüli áron volt megvásárolható.
  
  
• A Sony okostelefonját a következőkkel hasonlítjuk össze Motorola Edge 50 Ultra amely - körülbelül 1000 dollárral - valamivel olcsóbb. A processzorát illetően némi kompromisszumot kell kötnie, mivel nem a Qualcomm csúcskategóriás SoC-jét használja - ehelyett a karcsúsított Snapdragon 8s Gen 3. Viszont hatalmas, 1 TByte-os tárolókapacitással szerelték fel, így megbocsátható, hogy nincs microSD kártyaolvasója. Periszkóp zoom objektívje 50 megapixeles felbontású, azaz a pixel binning után valamivel nagyobb felbontású, mint a Sony okostelefonja. Viszont csak 3x-os optikai zoommal rendelkezik. A fő kamera érzékelője az Omnivisiontől származik, és 64 megapixeles felbontású.

Összehasonlításunkat már akkor elkezdtük, amikor megérkeztünk a völgyvasútállomásra, és lefényképeztük a wendelsteini fogaskerekű vasút színes szerelvényeit, amelyek egy pillanat múlva felvisznek minket a hegyre. Mindkét objektív jól megörökítette a drámai fényt ezen a felhős napon, amikor a nap áttört a felhőkön, és megvilágította a környező tájat. A Sony Xperia 1 VI fényképezőgéppel készült fotó összességében egy kicsit élénkebbnek tűnik, tisztább kontrasztokkal és erősebb színekkel. De ez csak az első felvétel. Ezután felmentünk a Wendelsteinre, hogy további összehasonlításokat végezzünk.

Az utazás Németország egyik legrégebbi fogaskerekű vasútvonalán látványos kilátást kínál. Mivel azonban nagyon rázkódik, és mivel az ablakokat nem lehet kinyitni, szinte lehetetlen összehasonlítani az utazás közben készült fényképeket. Ezért megvártuk, amíg a látogatói fennsíkra érünk, ahol az első távoli kilátás mellett frissítőt is kaptunk.

Mindkét tesztjelölt látványos kilátást nyújtott a völgyre - a Sony Xperia 1 VI sokkal jobban kiemelte a hegyi réteket és a sziklákat az előtérben, de a felhők sokkal diffúzabbnak tűntek, mint a Motorola Edge 50 Ultra, ahol nagyobb kontrasztot mutattak.

Megfordultunk, és felnéztünk a Wendelstein csúcsára, ahol a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemnek van egy csillagvizsgálója. Pont előttünk volt a fogadó a fáradt túrázóknak szánt padokkal - elvégre a Wendelsteint gyalog is meg lehet mászni, ha az ember úgy kívánja.

Egy nagylátószögű felvételen feltűnt, hogy a Motorola Edge 50 Ultra lényegesen nagyobb látómezővel rendelkezik. A Sony feltehetően azért vágja össze a képet, hogy elrejtse a nagylátószögű objektív okozta torzulásokat a széleken. Ha ez így van, akkor a Motorola szoftvere nagyon jó munkát végez ezen torzulások eltüntetésében, hiszen ezen a képen a nagy látómező ellenére sem látszik torzulás.

Ha azonban kicsit kinagyítjuk a képeket, akkor láthatjuk, hogy a Sony kamerája sokkal részletesebb fotókat készít, és például a kocsma tábla sokkal élesebbnek tűnik. Az olyan kontúrok, mint például a csúcson lévő piros-fehér csíkos oszlop is sokkal élesebbek a Sony telefonnal készült képen, és nem tűnnek mesterségesen élesítettnek.

Most itt az ideje, hogy közelebbről megnézzük a két kamera zoomolási képességeit, és ehhez találtunk egy kunyhót a fogaskerekű vasútvonal alatti és mögötti hegyi réten. Megjegyzendő, hogy a kissé homályos képminőség az átvonuló felhőknek köszönhető.

A Motorola okostelefonnal kezdtünk: Míg a nagylátószögű felvétel nagyon jó áttekintést ad, a fő kamerával készült zoom nélküli fotó sokkal közelebb mutatja a kunyhót. A Motorola Edge 50 Ultrával akár 5x-ös zoommal is remek fotókat készíthetünk, és a kunyhó szuperül felismerhető. Ezt követően a digitális zoomot használjuk: Míg 20x-os zoomnál még rendben van a fotó, a részletek egyértelműen elvesznek, amikor a zoomot 50x-re növeljük. 100x-os nagyításnál a kép már elmosódottnak tűnik.

A távcső helyettesítésére szuper praktikus, hogy ilyen közel tudunk kerülni. Valódi fényképezéshez azonban a maximális zoomnál túl gyenge a minősége ahhoz, hogy igazán hasznos legyen.

Ebben a tekintetben a Sony megmutatja profizmusát, és nem engedi meg az olyan trükköket, mint a túlzott digitális zoom. Ez 21x-es nagyításnál áll meg, ami nagyjából 3x-os digitális nagyításnak felel meg a 7,1x-es optikai zoomot figyelembe véve.

Ennek ellenére a Sony telefon nem végez különösebben jó munkát a fotók utófeldolgozásában - még akkor sem, ha eltávolítjuk a felhőfátylat. Még 5x nagyítással is kevésbé részletesnek tűnik a fotó, mint a Motorolaé. Maximális nagyításnál, azaz 21x-nél a Sony Xperia 1 VI-nál a Motorola fotója sokkal kézzelfoghatóbbnak és élesebbnek tűnik ehhez képest.

Elmentünk a közeli Wendelstein-barlang bejáratához. Ez mélyen a hegységbe vezet, és jó benyomást kellett volna adnia arról, hogy az okostelefonos fényképezőgépek hogyan kezelik a nehéz fényviszonyokat. A hegy belsejében lévő párás levegő további kihívást jelentett számunkra és a fényképezőgép objektívjei számára.

A 82 csúszós lépcsőn való leereszkedés közben megfordultunk, és mindkét kamerával lefényképeztük a barlang bejáratát. Míg a Motorola okostelefon nagyon semlegesen kezelte a helyzetet, a Sony fényképezőgép szivárványszínű fénykoronát hozott létre a bejárat körül. Minden bizonnyal ez volt a sokkal látványosabb kép, de a Motorola Edge 50 Ultra természetesen közelebb áll a helyzet valós benyomásához.

Tovább mentünk a barlangba. Ott felfedeztük a hidegcsapdát - a barlang természetes bejáratát, amelynek különleges éghajlati viszonyai miatt még nyáron is lehet hó. Úgy döntöttünk, hogy a barlang sötétségéből a kinti sziklákig egy második zoomsorozatot csinálunk.

A Motorola telefon jó képeket készített ezekben a nehéz körülmények között, de a nagyon erős digitális zoom fokozatai ebben a helyzetben gyakorlatilag használhatatlannak bizonyultak.

A Sony telefon alacsony fókusztávolságnál kevésbé mutatott HDR-optimalizálást, és a barlangon kívüli égboltot csak csillogó fényként ábrázolta. Közelebb zoomolva azonban sokkal jobban kezelte az erős kontrasztokat: a kinti sziklát sokkal részletesebben mutatta meg. Amint a digitális zoom működésbe lépett, a képminőség ismét meredeken romlott.

Ahogy egyre beljebb haladtunk a barlangban, készítettünk egy fotót a félhomályban. A Sony telefon ismét megmutatta kiváló részletélességét, és nagyobb kontrasztokat ábrázolt. Bár a Motorola telefon is jól világított a fotókon, sokkal laposabb, kevésbé kontrasztos és kevesebb részletet tartalmazó képet produkált.

Amikor megérkeztünk a "kupolához", a barlang legmélyebben elérhető részéhez, mindkét okostelefonnal készítettünk egy összehasonlító videót Full HD felbontásban és 30 fps sebességgel. A fényviszonyok természetesen ismét nehezek voltak, és látható, hogy az autofókusz mindkét telefonon kezdetben gondot okozott.

Mindkét telefonnak gondot okozott a kereszt villódzó LED-világítása is, mivel egyikük sem rendelkezik villódzásgátló érzékelővel, mint a Honor Magic4 Pro, például. Összességében azonban a videofelvételek még nagyon gyenge fényviszonyok mellett is jól néztek ki.

Ismét kimentünk, és közelebbről megnéztünk egy virágot egy hegyi réten.

A Motorola telefonnal készített fotó ebben az esetben sokkal jobban tetszett, mivel jobban fókuszált és sokkal jobban felderítette a képet.