Tudósok folyékony robotot hoztak létre: majdnem olyan, mint a T-1000 a Terminátor 2-ből - de valódi
A Szöuli Nemzeti Egyetem kutatócsoportja olyan robotot fejlesztett ki, amely intelligens folyadékként mozog és átalakul. Ez az úgynevezett részecskepáncélos folyékony robot rugalmas, és képes szétválni és összeolvadni, ami erős hasonlóságot mutat a Terminátor 2 ikonikus T-1000-esével. De ezúttal nem sci-firől van szó - ez a valóság.
A robot magja vízből készült, jéggé fagyasztva és PTFE-részecskékkel - közismert nevén teflonnal - bevonva. Ez a részecskeréteg hidrofóbiássá teszi a felületet, és egy stabil burok képződik, amely a jég elolvadása után is érintetlen marad. A robot közvetlen érintkezés nélkül, ultrahanghullámok által hajtva mozog. E hullámok tolóereje a felületi súrlódással kombinálva lehetővé teszi a mozgásának pontos irányítását. A robot pontos irányításához a kutatók kifejlesztettek egy matematikai modellt, amely részletesen megjósolja a robot sebességét és viselkedését. Az alábbi videón első pillantást nyerhetünk rá:
Alkalmazások az orvostudományban és az iparban
A laboratóriumi tesztek során a robot megmutatta, hogy képes szilárd felületeken és vízen keresztül mozogni, szűk helyeken átcsúszni, tárgyakat felvenni, és még más folyékony robotokkal is összeolvadni. Még rezgések hatására is stabil marad, ami egyértelműen megkülönbözteti a korábbi koncepcióktól, például a folyékony golyóktól. Ezek olyan részecskékkel bevont cseppek, amelyek szilárd gömböket utánoznak, de sokkal finomabbak és nehezebben irányíthatók.
Hosszú távon ezt a technológiát az orvostudományban célzott gyógyszeradagolásra vagy az iparban a nehezen hozzáférhető mikroterületek elérésére lehetne használni. A jövőbeli forgatókönyvek közé tartozhatnak a mágneses mezők vagy elektromos impulzusok által irányított, sejtszerű viselkedésű, autonóm minirobotok.
Még kutatási szakaszban
A Ho-Young Kim professzor, Hyobin Jeon, Keunhwan Park és Jeong-Yun Sun által vezetett kutatócsoport szerint a robot még a fejlesztési szakaszban van. Egyelőre kívülről vezérlik, és a legfontosabb kihívások, mint például a miniatürizálás, az anyagválaszték és a megbízhatóság valós környezetben, még megoldatlanok. A reális előrejelzések szerint 3-5 éven belül megjelenhetnek az alkalmazásorientált prototípusok, és a lehetséges valós használatra 7-10 éven belül lehet számítani.
Forrás(ok)
