Epomaker Tide 75 vezeték nélküli mechanikus billentyűzet gyakorlati felülvizsgálata: Egy karcsú dizájn épp elég sallanggal

Az Epomaker Tide 75 dobozolási élménye vegyes. Az összes szükséges tartozékot tartalmazza (billentyűzet és kapcsolóhúzó kombináció, USB Type-C-A kábel és egy imbuszkulcs a szétszereléshez), azonban a csomagolás egyébként meglehetősen egyszerű, nyomtatott dizájnnal és néhány olcsó habszivacs párnával a kartondobozon belül. Nincsenek hozzáadott extrák, mint például további kapcsolók vagy különböző színű billentyűsapkák, ellentétben a Keychron K15 Max amelyet nemrégiben megnéztünk.

A mellékelt tartozékok minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. Ellentétben a a többi Epomaker billentyűzettel a TH40-essel ellentétben a Tide 75 USB-kábele nem fonott. Jól működik, de az Epomaker által a Tide 75-ért felszámított árnál jobb minőségű tartozékokat és esetleg további akcentusos billentyűket is várhatna.

Úgy tűnik, hogy az Epomaker Tide 75 fő célja az volt, hogy egy szilárd, nem túlzásba vitt mechanikus billentyűzetet készítsen meglehetősen elfogadható áron, és a tervezés és az építési minőség az első példák erre. Mind a felső, mind az alsó tok CNC megmunkált alumíniumból készült, és bár nincsenek állítható lábak, a Tide 75 alján lévő kis gumidombi lábak puhák és tapadnak. Ezek a lábak egyrészt arra szolgálnak, hogy a billentyűzetet szilárdan a helyén tartsák az asztalon, másrészt pedig arra, hogy a billentyűzetet és az asztalt elszigeteljék egymástól, ami minimális hangterjedést eredményez bármilyen felületen is legyen a billentyűzet.

Összességében a Tide 75 építési minősége szilárd, és a billentyűzet nehéz, méréseink szerint 1712 g súlyú. A billentyűzet alján egy fényes akcentuslemez található (nem innen származik a plusz súly), amelynek felületébe az Epomaker logót lézerrel belevésték.

Míg a fekete eloxálás a felülvizsgálati példányunkon meglehetősen szép, az aranyszínű, lecsiszolt élek nagyon apró kopásnyomokat mutatnak. Ezek a tanújelek azonban a mindennapi használat során alig észrevehetőek, csak közelebbi szemrevételezéskor mutatkoznak meg igazán.

A Tide 75 a tok jobb felső sarkában található egy programozható gomb, amely alapértelmezés szerint a rendszer hangerejét szabályozza, és a kiváló építési minőség itt is látható. A gomb kivitelezése egységes, és bár nincs rajta bütykölés, jelentős mérete miatt elég könnyen kezelhető.

A Tide 75 hátsó szélén, közvetlenül az USB-port mellett található a hálózati kapcsoló, és ugyanennek a szélnek a másik végén található a 2,4 GHz-es vevőegység mágneses foglalata. A nyílás elég jól működik ahhoz, hogy normál használat esetén az USB Type-A vevőt megtartsa, de a vevő elég könnyen kiesik, ha véletlenül túl hevesen mozgatja a billentyűzetet.

A Tide 75 felülvizsgálati mintánk az Epomaker Zebra kapcsolókkal rendelkezik, amelyek egy előzsírozott lineáris kapcsoló, doboz stílusú szárral és 40 gf működtetési erővel. A kapcsolók érzése és hangja konzisztens, és egyikük sem mutatja a túlzsírozott kapcsolókra jellemző zörgő hangot. Ami a hangprofilt illeti, a POM szár, a nylon alsó ház és a PC felső ház éles, alulról jövő hangot eredményez.

A billentyűzet bőséges tokhabjai és poliuretánhab tömítései némileg tompítják a gépelési hangot, és kiküszöbölik a kellemetlen visszhangokat vagy pingelő hangokat. A rugalmasan vágott FR4 lemez szintén hozzájárul a világos hangprofilhoz. Bár a Tide 75-nek van némi hajlékonysága, ez általános használatban szinte észrevehetetlen, ami kár, mert egy nem flexszel vágott lemez talán telt hangprofilt biztosított volna ugyanolyan mértékű hajlékonysággal.

A Tide 75 felrobbantott 75%-os elrendezése kényelmesen használható, és a jobb oldali navigációs oszlop közötti távolság segít megelőzni a félrenyomásokat. Jó lett volna, ha az Epomaker mellékelt volna a dobozban néhány extra billentyűsapkát olyan dolgokhoz, mint a Print Screen, de a Print Screen hozzárendelése a gomb nyomógomb nyomási funkciójához helyettesítőként működött.

A Tide 75 egy hot-swap nyomtatott áramköri lapot tartalmaz, amely támogatja a három- és ötpólusú mechanikus kapcsolókat. A NYÁK támogatja az osztott helyeket, de a mellékelt FR4 lemez nem, ami egy kicsit kiábrándító, mivel a VIA testreszabáshoz használt alapértelmezett .JSON fájl tartalmazza az osztott hely elrendezés opciót is. Az Epomaker néhány más billentyűzetéhez is kínál split spaces modult, és jó lett volna itt is látni ugyanezt a rugalmasságot.

Ami a szoftveres testreszabást illeti, a Tide 75 a VIA-t, a nyílt forráskódú, webalapú testreszabási eszközt használja. A VIA lehetővé teszi a billentyűzet minden billentyűjének átállítását, valamint a gombok elforgatásának és nyomási funkciójának átállítását. Tesztelésünk során az átképzés jól működött, bár a tervezés lapon manuálisan be kell tölteni a .JSON fájlt az Epomaker weboldaláról, hogy a VIA felismerje és csatlakozzon a Tide 75-öshöz.

A Tide 75 16 makróhelyet tartalmaz, ami a termelékenységre összpontosító felhasználókon kívül minden felhasználó számára elegendő lehet, és a 2,4 KB-os fedélzeti memória is elegendő lehet, makrónként körülbelül 150 karakter számára. Hasonlóképpen, az öt testreszabható réteg, amelyet a Tide 75 a firmware-ben tárolni tud, több mint elegendő lehet még a nagyon igényes termelékenységet igénylő felhasználók vagy játékosok számára is.