Zotac Zone felülvizsgálat: Kijelző rengeteg, osztályelső bemenetekkel

A Zone nagyjából egy szinten van más Windows versenytársakkal, mint a korábban említett Ally X vagy a MSI Claw az általános formáját, méretét és súlyát tekintve. A Zotac rögtön az ergonómia részlegben is telitalálat, ezt a készüléket nagyon kényelmes kézbe venni, elég mély markolattal és jól elhelyezett kezelőszervekkel. Különösen élveztük a váz lekerekített alsó éleit, amelyek nagyon természetes kézpozíciót tettek lehetővé még hosszabb játékmenetek során is.

A Zone egy kis állványt is tartalmaz, amely nem a legstabilabb, de mindenképpen nagyon praktikus, ha egyszerűen csak meg akarsz nézni valamit a fényes új OLED-kéziszámítógépeden.

A kis kézikonzol általános érzetét tekintve elég jó. Persze, mindenhol műanyag, de elég sűrűnek és prémiumnak tűnik, bár azt mondanám, hogy az Ally X-nek van egy kis előnye.
A sötétszürke szín talán nem mindenkinek tetszik, de a világosabb, már-már ezüstös akcentusokkal a Zotacnak sikerült egy olyan egyedi megjelenést létrehoznia, ami kiemelkedik a többnyire egyszínű fekete versenytársak közül.

Ami az I/O-t illeti, a Zotac Zone egy pár USB-C 4 porttal rendelkezik, amelyek elég nagy rugalmasságot kínálnak a töltéshez és a perifériák csatlakoztatásához. Ezenkívül a Zone fejhallgató-csatlakozóval és microSD-kártyaolvasóval is rendelkezik, ami eléggé szabványos ebben az eszközosztályban.

Ha a kézi számítógépet fő számítástechnikai eszközként szeretné használni, a Zotac egy dokkolót is árul, igen kedvező áron (79 euró). Ez a dokkoló még több funkcionalitást ad hozzá, többek között egy további USB-C portot, egy pár USB-A-t, HDMI-t, hálózati képességeket és egy NVMe foglalatot. Ezáltal a beállítás ideális a termelékenységhez, és a játékkönyvtár új otthonául is szolgálhat.

A Zotac határozottan elvégezte a házi feladatát a zóna bemeneteivel, nem csak az általános minőség és az elhelyezés tekintetében, hanem figyelembe véve a rendelkezésedre álló lehetőségek puszta számát is.
A D-pad a legjobbak között van, amit most egy kéziszámítógépen találhatsz. A szuper tapintású, szinte egérszerű kattintásokkal hihetetlenül kielégítő és pontos.

A hall-effektes joystickok is simának érződnek, és pont a megfelelő ellenállással rendelkeznek az árnyalt irányításhoz. További jellemző a joystickok körüli gyűrűk, amelyek sugárirányú bemenetekként működnek, amelyeket a Zotac szoftverében különböző funkciókhoz lehet hozzárendelni. Alapértelmezés szerint ezek a gyűrűk a kijelző fényerejét, az RGB intenzitást vagy a rendszer hangerejét vezérlik, ami tesztelésünk során rendben működött, bár nem éreztük különösebben közvetlennek.

A (szintén hall-effektes) triggerekkel a Zotac egy kis partitrükköt is bevetett. A kézi vezérlőknél elsőként választhatsz a klasszikus analóg út között, ami pontos irányítást tesz lehetővé például versenyjátékokban, vagy egy kis kapcsoló pöccintésével átválthatod őket egyfajta gyorstüzelős ravasz módra, ami remekül használható, ha azonnali bemenetre van szükséged, lövöldözős játékokban vagy valami hasonlóban Black Myth: Wukong.

Ismétlem, a működtetés szinte egérszerűnek tűnik, és ugyanolyan tapintású, mint a d-pad.

A Zotac Zone tartalmaz egy pár touchpads, hasonlóan a Valve Steam Deck vagy Lenovo Legion Go. Ezeket az érintőpadokat úgy tervezték, hogy utánozzák az egér bevitelét - ez a funkció istenáldotta a Windows asztali vagy stratégiai játékokhoz. Sajnos a kattintásokat kissé olcsónak érzem, és a mozgást nehéz volt irányítani. A Zotac azonban elmondta, hogy dolgoznak a javításokon a végleges kiadáshoz.

Feltételezzük, hogy a Zotac a viszonylag konzervatív alapbeállítást választotta, hogy a hőmérsékletet és a ventilátorzajt is kordában tartsa, alapvetően megpróbálva megtalálni a legjobb pontot a teljesítmény és a teljesítmény között.
Mivel azonban a Zotac kezelőalkalmazásában mindenre van lehetőséged, létrehoztunk három további profilt 10 wattos lépésekben, hogy lássuk, hogyan alakul a teljesítmény a Zone maximális 30 W-os teljesítményig.

Ha a tiszta CPU teljesítményéről van szó, ami vitathatatlanul nem olyan fontos egy játékkéziszámítógép esetében, a Zotac első kéziszámítógépe vagy lemarad a versenytársak mögött, vagy valahol a versenytársak között helyezkedik el.

Ha már a szoftvereknél tartunk, a Zotac overlay és menedzsment megoldása mindent tartalmaz, amit elvárhatsz, de határozottan hiányzik belőle például az Asus Armory Crate SE csiszoltsága és gyorsasága, és olyan, mára már standardnak számító dolgok hiányoznak, mint az FPS számláló vagy az alapvető telemetria.
Persze, könnyen beszerezhetsz hozzá harmadik féltől származó szoftvert, de ez nem túl áramvonalas élmény.

A vezérlő overlay használata is kissé nehézkes, és egyes bemenetek nem működnek egyből, vagy a beállítások módosításakor kirúgnak a játékból. Szóval, bár a hardver nagyszerű, azt mondanám, hogy a Zotacnak még van egy kis házi feladata a dolgok szoftveres oldalát illetően. De hogy igazságosak legyünk, ez olyasmi, amivel minden gyártó küzdött eleinte, és elegendő felhasználói visszajelzéssel és egy kis idővel remélhetőleg itt is látni fogunk némi javulást.

Ez azt jelenti, FSR és a frame gen az AMD-n elég sokat javult az elmúlt néhány hónapban, és csak egy példa, míg a Black Myth: Wukong eléggé szaggatott framerátát kap, natívan alacsony beállításokkal renderelve, a felskálázással és a képkockagenerációval könnyen elérheti a 60fps-t vagy annak környékét, és nagyszerű élményt nyújt, ha az egyik legigényesebb játékkal játszol, amit most kaphatsz, különösen az OLED-vel.
Én is játszom egy csomó DIABLO IV most, hogy felkészüljek a közelgő bővítésre, és az FSR-rel csak egy hajszálnyival 60fps alatt voltam, és ismét, a gyönyörű képernyővel és a szuper tapintású bemenetekkel, ez a csúcs kézi játék, ha engem kérdezel.