Qualcomm Snapdragon X Plus 8-magos elemzés - Az X1P-42-100 kisebb és olcsóbb, de nem túl hatékony

Július közepén a Qualcomm összesen öt különböző ARM processzort mutatott be a Windows laptopok számára, amelyek a Snapdragon X Elite és Snapdragon X Plus nevet viselik. A modellek többsége már a piacra kerülésük időpontjában is elérhető volt, és a SoC-k tiszta teljesítményképességei nagyszerűek - ezt már a mi a Snapdragon X Elite modellek elemzésében. Különösen natív alkalmazásokkal ezek nagyon érzékeny laptopok, hosszú akkumulátoros üzemidővel - legalábbis a legtöbb esetben.

Sajnos vannak problémák is, mivel a Snapdragon chipek a Windows speciális ARM verzióját és ennek megfelelően az alkalmazások speciális ARM verzióját igénylik. Ezek választéka korántsem szegényes, de gyorsan problémássá válik, ha olyan dolgokról van szó, amelyek saját illesztőprogramokat igényelnek (pl. kalibrációs szoftverünk, külső hangkártyák stb.). Elvileg az x86-os alkalmazások emulálhatók, és ez az emuláció a legjobb esetben is csak kis teljesítményveszteséggel jár, de különösen a játékok futtatásakor a grafikai hibák és az összeomlások nem kerülhetők el. A legrosszabb esetben az alkalmazás el sem indul. Ha szeretne egy ilyen modellt vásárolni, akkor érdemes előre utánajárni, hogy a kívánt alkalmazások futnak-e a Snapdragon laptopon. A Qualcomm közzétette saját információs oldalát, amely felsorolja az összes natív alkalmazást, és a Microsoft is rámutatott a korlátozásokra egy megfelelő támogatási oldalon keresztül.

A mi szemünkben a másik nagy probléma az ár, hiszen a korábbi Snapdragon laptopok minden voltak, csak nem olcsók, és gyakran az AMD/Intel lapkával szerelt egyenértékű modellekhez hasonló vagy még drágább áron voltak kaphatók - ahol egyáltalán nem kell aggódni a kompatibilitási problémák miatt. Pontosan itt jönnek a képbe az új, 8 magos Snapdragon X Plus modellek, hiszen a Qualcomm kisebb, ráadásul jelentősen olcsóbb chipekkel bővíti a portfólióját. Maga a gyártó 799 dollártól kezdődő készülékárakról beszél.

A két laptop eltérő teljesítményprofilja csak a többmagos teljesítményt érinti. A Vivobook S 15 OLED-et standard üzemmódban (~25 wattos TDP, 20 wattos CPU) és teljesítmény üzemmódban (~35 wattos TDP, 25 wattos CPU) is teszteltük, míg a PZ13-at csak standard üzemmódban - ilyenkor a fogyasztása némileg ingadozott (~15-25 wattos CPU).

A különböző processzorok és grafikus kártyák érdemi összehasonlítása érdekében a szintetikus benchmarkok futtatása során a tiszta teljesítmény mellett az energiafogyasztásukat is megvizsgáltuk - ebből állapítottuk meg a hatékonyságukat. Fogyasztásméréseinket mindig külső kijelzőn végezzük, így kizárhatjuk a különböző belső kijelzőket, mint befolyásoló tényezőket. Ennek ellenére itt a rendszer teljes fogyasztását mértük, és nem csak a megjelenített CPU és GPU értékekre támaszkodtunk.

Eddig a Cinebench R23-at használtuk a CPU teljesítményének hatékonysági összehasonlításaihoz, mivel a benchmark natívan fut a Apple M chipeken is - ráadásul a legtöbb összehasonlító adatunk ezzel van. A Cinebench R23 azonban nem fut natívan ARM Windows alatt, és egy további emuláció torzítaná az eredményeket. Ezért áttértünk a legújabb Cinebench 2024-re, de ebben az esetben jelenleg csak korlátozott összehasonlítási lehetőségeink vannak. A GPU hatékonysági értékeléséhez továbbra is a The Witcher 3 oldalt használtuk, mivel a Qualcomm hivatalos felülvizsgálati útmutatója is ezt ajánlja tesztelésre, és elegendő összehasonlító értékre támaszkodhatunk.

Az új X1P-42-100 egy magon maximum 3,4 GHz-et ér el, ami szintén megfelel a már ismert X1P-64-100 és X1E-78-100 lapkáknak. Nem meglepő tehát, hogy a benchmark eredményei ennek megfelelően azonosak és összességében nagyon jók voltak. A legkisebb Snapdragon chip megelőzte az Intel jelenlegi Meteor Lake processzorait és az AMD régi Zen 4 chipjeit. Az új AMD Ryzen AI 9 HX 370 (Zen 5) azonban csak az élen végzett. A Qualcomm nem tudja felvenni a versenyt a Apple'M3-as generációjának egymagos teljesítményével, de ez még a Snapdragon X Elite csúcsmodellre (X1E-84-100) is igaz.

Az egymagos hatékonyságot tekintve az új Snapdragon X Plus kissé elmaradt a X1P-64-100 belül a Surface Pro, de a különbség kicsi volt, és a Plus modellek gyakorlatilag egyenrangúak voltak ebben a forgatókönyvben. A chip kisebb mérete miatt valamivel alacsonyabb fogyasztásra számítottunk volna. A hatékonysága azonban még így is jobb volt, mint a Snapdragon X Elite modelleké és az x86-os konkurenciáé. A Apple azonban az M3 és a régi M2 generációval továbbra is az élen maradt.

Ahogy azt már a többi Snapdragon X processzor esetében is láthattuk, a többmagos teljesítmény nagymértékben eltérhet az egyes laptopok TDP-konfigurációjától függően. A 30 wattos TDP-vel az új X1P-42-100 nagyon közel került a kis Snapdragon X Elite-hez X1E-78-100. Az új ARM processzor 20 wattal még mindig csak alig előzte meg a Apple M3, míg a ProArt PZ13 lemaradt a MacBook Air 13 M3 és csak alig előzte meg a Intel Core Ultra 5 125H.

A többmagos hatékonyság tekintetében két dolgot vettünk észre. Először is, a hatékonysága szenved, mivel nem rendelkezik hatékonysági magokkal. Mivel ebben az esetben csak a gyorsabb teljesítményű magokat használják, mind az X1P-64-100, mind egyes Snapdragon X Elite modellek jobban teljesítenek. Úgy tűnik, hogy az új X1P-42-100 esetében az édes pont 20 watt körül van. A ProArt PZ13 fogyasztása ingadozott tesztjeink során, ezért nem akarjuk túlbecsülni az eredményt, de a hatékonysága rosszabb. Az új chip 30 wattos TDP mellett a legkevésbé hatékony, ami összhangban van azzal a feltételezésünkkel, hogy 30 wattnál többnek nem igazán van értelme az új 8-magos modellek esetében. A hatékonysága még a legjobb esetben is valamivel alacsonyabb, mint a jelenlegi AMD Zen 5 lapkáé. Itt valószínűleg a négy P és négy E maggal való megközelítés lett volna a jobb választás.

A 8-magos Snapdragon X Plus modellek új grafikus kártyát kaptak, amely két teljesítményszinten érhető el, nevezetesen az Adreno X1-45-öt. Az új X1P-42-100 esetében a lassabb változatot kapjuk 1,7 TFLOPS-mal és 1,107 GHz-es maximális órajellel. A grafikus teljesítménye jelentősen gyengébb, mint a 3,8 TFLOPS-os X1-85-ös változaté, és alapvetően elmondható, hogy a GPU tiszta teljesítménye a felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy az új X1-45 lemarad a Radeon 760M és a régi Iris Xe Graphics mögött. Teljesítménye a mindennapi használathoz még mindig elegendő, és a nagy felbontású videók lejátszása természetesen nem okoz gondot, de a játékot el lehet felejteni a GPU-val. Az új X1-45 GPU a hatékonyság tekintetében is elmarad az X1-85-ös modellek mögött.